A’ Régiségnek nem maradt reánk szebb míve, mint ez a’ szép márvány-szobor. A’ férfi szépség az ifjúság’ legvirítóbb korában belé vagyon nyomva; egyszer’smind pedig a’ nehéz győzedelem’ könnyű végre-hajtása. Jön Apollo, rá lövi nyilát a’ rettenetes szörnyre, az leterűlt, ’s bőg, ordít kínjában; ő pedig, mintha semmit nem tett volna a’ mire erő kellett, nyugalomban lép-fel oda, a’ honnan ezért leszállott.