Megyek tehát, ’s éltemnek karjaid köztt
Fogom kiélni négy öt szép hetét;
Megyek, ’s tenálad szállok; asztalodról
Élösködöm; kifárasztom cselédid’,
Kifárasztom lovad’, míg kénytelen lész,
Ha majd lefoly perem, ’s Bíráim a’
Pro J. vad gyilkolójinak kezekből
Kirántanak, ezt mondanod magadban:
„Hideg vendég nem volt a’ szemtelen!”
Theresiánk alatt, míg a’ Magyar
Még nem tudá, mint már most, Bécs hol áll,
Eggy Kecskeméti dúzs polgárt baja
Rá-kényszeríté, hogy kedves lakását
Hagyná-el, és a’ Lejtán lépne túl.
Útjában azzal élt, a’ mit magával
Hazulról vitt, ’s Komáromban veve.
De a’ Wolfstháli Motozók kövér
Sódrától és kolbaszától kifoszták.
’S őt Regelsbrunnban az üres tarisznya
’S üres gyomor csapszékbe kergeték.
Csak bort akart. A’ fürge Kellner itt
Malacczal kínálá-meg, és midőn
Eggy portziót már felropogtata,
Még eggyet, ’s ismét eggyet, tőn elébe.
Becsűletes legény a’ Németecske,
Mond György magában; majd ha az Isten eggyszer
Elhozza közzénk ’s ő is fenn akad,
Jóakaratja visszalesz fizetve.
Meglátja Mikli, mint tud a’ Magyar,
Becsűletet, hol érdemlik, mutatni.
De a’ midőn halálkodásait
Elkezdte, ’s menni akart, Beczólt! kialt
A’ fürge Sógor. Akkor látta György, NB. talán hibás a’
Mit tészen Regelsbrunnban a’ becsűlet. Regelsbr. ’s talán Ringelsbr.
Te nem fogsz engem porczogó malacczal De itt nincs könyvem ’s Mappám
Jól tartogatni, hogy midőn megyek, hol megtekintsem.
Házmestered rám nyujtsa tenyerét.
De én sem mondom, hogy ha az Isten eggyszer
Felém vezérl,
*Felém <f> vezérl,
leróvom a’ rovást.
Mint te nem átalsz vélem tenni jót,
Úgy én nem a’ jót tőled elfogadni.
Bár Szemerém is hív, bár Vitkovics
És Bártfaym, ’s a’ lelkes Fáy, készek
Lakásokat velem felosztani;
’S én nálok kényén ’s nyügtelen lehetnék;
Bár a’ nem régen épűlt Zrínyi, ’s az
Arany-Hajó, szobajikat kinyitni,
Előttem is nem késedelmeznének;
Büszkén repűlök a’ te karjaidba,
Es hogy te fogsz-el, vígan hírdetem.