Horvát, a’ ki neked levelem’ bényújtja, hogy őtet
Nálad ajánljam, ugyan nem kéri, de még is ajánlom.
Nem mivel e’ nélkül hozzád nem juthat, hanem hogy
Mind neki kedves, az én karomon járúlni teelődbe,
Mind nekem az, titeket szeretett Nagyok, eggybe csatolni,
’S e’ munkát másnak ’s a’ történetnek irígylem.
Néked, néki, nekem azon Oltár’ lángja lobog fényt
Pályánk’ szép koszorúja felé, noha Apollon az útban
Mindenikünknek más ösvényt mutatott-ki futásúl,
’S mindenikünknek más helyet és ragyogást is az úton.
Én hátúl maradék: te elől jársz, ’s teljes fényben.
Lustrumaid közzűl kétszer négy ím ma telik, ’s te
Már negyed ízben űlsz, nagy Képviselője Megyédnek,
A’ Honn’ Vénei köztt, tisztelve, szeretve, csudálva
Mint más
senki! ’S az én nevem itten az
Országló Nép’1
populum late regem. VIRGIL.
Gyűlésében! zeng ajakidról! mennyei zengzet
És az az eggy ragyogás, mellyért, ha szabad vala vágynom,
Vágytam volna – tudod, jól ismersz, vágyok e másra!
Oh ha barátodnak hajlasz kérelmire, Nyelvünk’
Ifjabb Varro-ját te se késs kebeledbe fogadni!