1812 A |
1812 B |
1812 B |
1812 B |
|---|---|---|---|
Horvát, a’ ki neked levelem’ bényújtja, hogy őtet
Nálad ajánljam, ugyan nem kéri, de még is ajánlom.
Nem mivel e’ nélkül hozzád nem juthat, hanem hogy
Mind neki kedves, az én karomon járúlni teelődbe,
Mind nekem az, titeket szeretett Nagyok, eggybe csatolni,
’S e’ munkát másnak ’s a’ történetnek irígylem.
Néked, néki, nekem azon Oltár’ lángja lobog fényt
Pályánk’ szép koszorúja felé, noha Apollon az útban
Mindenikünknek más ösvényt mutatott-ki futásúl,
’S mindenikünknek más helyet és ragyogást is az úton.
Én hátúl maradék: te elől jársz, ’s teljes fényben.
Lustrumaid közzűl kétszer négy ím ma telik, ’s te
Már negyed ízben űlsz, nagy Képviselője Megyédnek,
A’ Honn’ Vénei köztt, tisztelve, szeretve, csudálva
Mint más senki! ’S az én nevem itten az Országló Nép’1
populum late regem. VIRGIL.
Gyűlésében! zeng ajakidról! mennyei zengzet
És az az eggy ragyogás, mellyért, ha szabad vala vágynom,
Vágytam volna – tudod, jól ismersz, vágyok e másra!
Oh ha barátodnak hajlasz kérelmire, Nyelvünk’
Ifjabb Varro-ját te se késs kebeledbe fogadni!
| Horvát, a’ ki neked levelem’ bényújtja, hogy őtet
Nálad ajánljam, ugyan nem kéri, de még is ajánlom.
Nem mivel e’ nélkül hozzád nem férhet, hanem hogy
Mind neki, kedves az én karomon fellépni teelődbe,
Mind nekem az, titeket, szeretett Nagyok! öszve csatolni,
’S e’ munkát másnak ’s a’ történetnek irígylem.
Néked, néki, nekem azon oltár’ lángja lobog fényt
Pályánk’ szép koszorúja felé, de külömbözik útunk
És az határ, mellyen túl hágni nem enged Apollon.
Én hátúl maradék, te korán legelőlre haladtál.
Lustrumaid közzűl ma telik még nyolczadik, és ím*
és <már> ím
Már negyed ízben űlsz, nagy Képviselője Megyédnek,
A’ Haza’ Vénei köztt tisztelve, csudálva, szeretve,
Mint nem senki. ’S az én nevem itten az országló Nép’
Gyűlésében zenge ajakidról! a’ Te ajakidról!
Oh nem várt ragyogás! oh kedves zengzet! Ez eggy fény
És egyedűl ez az a’ mellyért*
ez az <eggy> a’ mellyért ha szabad vala vágynom,Vágytam volna; kevély lelkem pulya díszre nem ásít.
Ám ha szeretsz,*
Ám ha szeretsz… A 302a. lap tetején áll a verset záró e három sor. Fölötte áthúzott sorkezdetek: <Oh ha barátodnak>, fölötte: <Ám>. ’s ha barátodnak kérelmire hajlasz,Nyelvünk Varro-ját te se késs kebeledbe fogadni,
’S hogy lelkes,*
<És hogy erős> ’S hogy lelkes hogy erős, hogy nyájas társat ölelsz, hidd. | Horvát, a’ ki neked levelem bényújtja, hogy őtet
Nálad ajánljam, ugyan nem kéri, de még is ajánlom.
Nem mivel e’ nélkűl hozzád nem juthat, hanem hogy
Mind neki kedves, az én karomon fellépni teelődbe
Mind nekem az, titeket, szeretett Nagyok! öszve csatolni;
’S e’ munkát másnak ’s a’ történetnek irígylem.
Néked, néki, NekeM azon oltár’ lángja lobog fényt a’ Penthemineris megszenvedi
Pályánk’ szép koszorúja felé, de külömbözik útunk itt a’ rövid syllabát:
És az határ, mellyen túl hágni nem enged Apollon. omnia vincit amOR,
Én hátúl maradék: te korán legelőlre haladtál. et nos cedamus amori
Lustrumaid közzűl ma telik még nyolczadik, és ím
Már negyed ízben űlsz, nagy Képviselője Megyédnek,
A’ Haza Vénei köztt, tisztelve, csudálva, szeretve,
Mint nem senki. ’S az én nevem itten az Országló nép’populum latè regem. Virgil.
Gyűlésében zenge ajakidról! a’ Te ajakidról!
Oh nem várt ragyogás! oh kedves zengzet! Ez eggy fény,
És egyedűl ez az, a’ mellyért ha szabad vala vágynom,
Vágytam volna; kevély lelkem pulya díszre nem ásít.
Ám ha szeretsz, ’s ha barátodnak kérelmire hajlasz,
Nyelvünk’ Varro-ját te se késs kebeledbe fogadni,
’S hogy lelkes, hogy erős, hogy nyájas társat ölelsz, hidd.
| Horvát, a’ ki neked levelem’ bényújtja, hogy őtet
Nálad ajánljam, ugyan nem kéri, de még is ajánlom.
Nem mivel e’ nélkül hozzád nem juthat: hanem hogy
Mind neki kedves, az én karomon fellépni teelődbe,
Mind nekem az, titeket, szeretett Nagyok! öszve csatolni
’S e’ munkát másnak, ’s a’ történetnek irígylem.
Néked, néki, nekeM azon oltár’ lángja lobog fényt a’ Penthemimeris itt
Pályánk’ szép koszorúja felé, de külömbözik útunk megszenvedi
És az határ, mellyen túl hágni nem enged Apollon. a’ rövid syllabát:
Én hátúl maradék: te korán legelőlre haladtál. Omnia vincit amOR,
Lustrumaid közzűl ma telik még nyolczadik, és ím et nos cedamus amori.
Már negyed ízben űlsz, nagy Képviselője Megyédnek,
A’ Haza’ Nagyjai köztt, tisztelve, csudálva, szeretve,
Mint nem senki. ’S az én nevem itten az országló Nép Országló nép – Populus
Gyűlésében zenge ajakidról! a’ TE ajakidról! late rex. Virgil.
Oh nem várt ragyogás! oh kedves zengzet! ez eggy fény,
És egyedűl ez az, a’ mellyért ha szabad vala vágynom,
Vágytam volna; – kevély lelkem pulya díszre nem ásít.
Ám ha szeretsz, ’s ha barátodnak kérésire hajlasz,
Nyelvünk VARROját te se késs kebeledbe fogadni,
’S hogy lelkes, hogy erős, hogy nyájas társat ölelsz, hidd
|