MTA-DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Szatmárnémeti-gyűjtemény/III.
A Feredés
Ni Ni Szemeim ide nézzetek
Ni ekis rosa bokor hirtelen
Mint meg rezzent ott a viz szélen
Ni*
Ni<n>
Ni Szemeim ide nézzetek*
Az 5-8. sor hiányzik.

Fel tzifrázott kevéj virágának
Bibor*
A második b olvhtl. betűből, az r m-ből jav.
pompáji el szorodának
Némellyik le esve el terűlt a dudvák szárain
Nemellyek usznak az itt Lengő
És jádszodozo kerengő
Zefirek szárnyain
Nini vigyázzatok
De fenyetek rezeg*
Jav. ebből: rezet
pislogva
Hol öszve vonul hol ki dűjjed
Most repes vig pattanással forogva
Majd rettegve komor gödreibe süjjed
Tán Istent Láttatok
Nyissátok meg ablaktokat
Ott nem haragos Isten láttzik
Ne féllyetek ott egy szép Nimfa játtzik
Nyissátok meg ablaktokat
A Rosákon által fénylenek
Sokkal s[z]ebb*
sebb em.
rosái
Piroslo ortzáji
Mellyek titeket meg igéztenek*
A következő 4 sor át van húzva:
<Ni-Ni Ruháit le vetette
A Rosa tövére tette
Maga indul már most nézzetek
A nézés Istene legyen véletek>

Ah boldog Rosa fa
Be nyájas Nimfa
Nyukszik a latta árnyekodnak
Ah végy be engem egyik ágadnak

*
Innen autográf, halványabb tintával.
Ni, ni, ruháit le-vetette,
A’ rózsa’ tövére tette:
Maga indúl: most már, most nézzetek,
A’ Nézés Istene légyen véletek!
Ah, melly Isteni képnek kell lenni,
Melly hátúlról is ennyi grátziákkal kezd jelenni

Ah fordúlj erre szép Istenné!
Egek! mi tsuda? ah, szemeim! mit látok?
Mint reszkettek,
Mint meredtek,
Mint fel lobbanátok,
Már ki pattannátok,
’s Tán golyóbiskátok’
– A’ nézés tövéből kivenné?
Ah, mit látok, irgalmas Egek!
Az én Kintsem – – – alig pihegek. –
Vissza nézett az én galambom, vissza nézett,
’s*
Utólag a sor elé toldva.
Szememet, Szívemet, Lelkemet, mindent megigézett.
Az én Kedvesem megy amott, – –
Ah, mint langal szívem belől,
Ah, mint olvadok minden felől,
Isten, Egek! jaj elfogyok,
Ne hagyjatok, mindjárt lerogyok!*
A k g-ből jav.
Az én Kedvesem fut amott,
Ah, őtet, őtet láttam ott.
Ő az, de, ah, mit látok? – mezítelen!
Irígylem e’ Vidékeknek ezt,
Hogy látják, a’ mi engem öl ’s éleszt,
’s Szerelemtársimmá lesznek illy hírtelen.
De tsalódom, ti láttok testén
Valamelly leplet, de melly ritka
Az a’ fedél, melly alatt van szívem’ kies titka
’s Melly lebeg mez’telen Évám’ Édenén.
E’ tsalódás játszódtat e’ titeket,
Vagy tsak ugyan látjátok ezeket:
Miként pirosolnak,
Mikor meghajolnak,
Fényes szárai,
Márvány tzombjai,
A’ mellyeket főhajtva,
És utánna sohajtva
Tsokolnak magok
A’ szép Virágok.
Vajha én most, vajha Virág lennék,
Énis illyen Complimentet tennék! –
Nézd a’ vékony patyolat’
Vígály*
Az í i-ből jav.
felhője alatt,
A’ Szerelmes Zefirek mint enyelegnek, –
Ah, ezt mint irígylem e’ játszi seregnek!
Némellyik szép lábára tekergődzik,
Eggyik*
Jav. ebből: Másik
kies mellye alá rejtődzik,
Másik márvány oldalára könyököl,
Ah,*
<–>
a’ szerelemféltés, ah, majd megöl!
Vajha én most, vajha Zefir lennék,
Énis a’ legszebbik helyre*
<szerelmes testénn> a’ legszebbik helyre Az áth. szó fölé írva.
mennék!*
<pih>mennék, a m h-ból jav.
Nézd már a’ kristály patakba lépett,
Melly kettőssé teszi ezt a’ gyönyörü képet.
A’ hízelkedő habok hozzá mint tódúlnak,
’s Farkok’ tsóválva lábához símúlnak.
Vetélkedvén,*
A vén nek-ből jav.
az első mellyik légyen,
Melly néki udvarlást tsókolással tégyen.
Már szárait,
Már térdeit,
Már tzombjait,
Tzombtöveit,
Nyelik el a’ fajtalan habok:
Ah, távozzatok fajtalan habok!
Ha feljebb viszitek vizeteket,
Menten öszve tördellek benneteket.
Ah, már meg öltetek,
Szerelemtárssá lettetek! – – –
Oh,*
Jav. ebből: Jaj
már alig látom szép melyét,
Jaj, mint nyalogatják nyúgodalmam’ helyét,
Vajha én most, vajha eggy hab lennék,
Én is szerelmes testénn pihennék! –


Dafnis a’ Hajnalhoz
Szép hajnal, emeld-fel földünk felett
Az Egek alatt tündöklö Szent fáklyádat
Bársonyba ínnepli majd nap kelet
Az aranyozott felhők közt szűz ortzádat
Sok madarak concertjei tísztelnek már
Sok fa-tetőn éneklő fülemile rád vár
Jer vedd-el fényeddel, a’ még iszonyu Égnek Gyász ruháját
Hogy messze szélessze, a’ mord Éj fekete homállyát – !
Fel kél a’ rósákbol ’s illatozva
Emeli Zefir, nektárral tőlt szarnyait,
Harmatos tsokokkal játtzadozva
Tsipegeti-fel, még aluvó kis Társaít.
Már susolg,*
Az l a sor fölé beszúrva.
a’ fáknak tetején kerengvén,
Már piperés Rétünknek kebelibe lengvén.
Szárnyra kél a Rétnél a tőbb Zefirek nyájas kisded rajja
A’ nedves völgy, kedves szaggal*
zzaggal Ért. sz. em.
teli Liliomit nyajja
Rajta! kis szellötskék! szedegessetek
Viola szagot szárnyatok barsonyára
Mig Cloem fel nem kél siessetek
Vele pihegö hejjére s szátskájára
Mig aluszik játszodjatok Edesemmel
Majd ereit tsiklándozza…tok-fel
Akkor súgjátok-meg;*
Jav. ebből: még
Hogy hajnal előtt Daphnis már pihegett
Sohajtván szép nevét, itt e kis patak ere megett!


Chloé Dafnishoz
Mennyetek, kis szellök! Menjetek
Lelkem is Dafnishoz megy veletek
Mondjátok: hogy Chloé már hevül
A Dafnis tüzétöl ég merevül
A szerelem szivem Rejtekébe dong
S keserű édes mézbe zsibong
Mellyet szád Rosáirol szedett
Ah kár, hogy fulánkal mérgesedett
Tele*
Jav. ebből: telé
már szemérem Rajjal mejjem
Sok ezer fiait hogy nevellyem
De hogy el altassam sok fiát
Jer, Dafnis! hints rájok Ambroziát
Tsokjaid’ Harmatján mind el ül
Lassan zsibongo álomba merül
Igy emelem vigan fel karomat
Igy ölelem kedves Dafnisomat,
Igy Lelkedbe óltom Lelkemet
Eletedbe őntöm Életemet
Hadd nyillyon ága szaz ujj bimbókkal
Pirullyon muskotály izü tsokkal,
Majd köztte az öszve nött ágáknak
Fészket a szerelmek’ Madarai raknak.


Az Echohoz
Panaszaimat elegyes ohajtással
Kettöztetem, oh!
Jere velem az egeket Jajgatással
Kerni,*
Kérni
bus Echo.
Te vad havasok kö sziklája
Te szomoru Echo Hazája!
Jajgass vissza reája
Panaszaimat s.a.t.


Jöszte Poétának.*
A cím nincs aláhúzva.
Jer kit mérges gondok rágnak
Jer a zöld tempére
Ez ártatlan Mulattságnak
Ebresztö*
Ébresztö
Hellyére
Itt örvendhettz a vig Echoval
Játszodozván Muzsika szoval
s Az örömök Táborában
A Grátziák Sátorában
Enyelegvén Názoval


A szerelmes szemek.*
A cím nincs aláhúzva.
*
Az első sor előtt + jel.
Ah ne vesd rám kis villám szemedet
Olly hasgato tekintéssel
Kérdezd meg tsak, majd a fog Tégedet
Vádolni a sebhetéssel.
Nem látod é miként zsibong a vak
Amor’ Rajja szemed körül
Ki mérget mézzel, ki Bilintset rak
Fáklyát gyujt, nyilat köszörül.
En*
Én
látom azt – szátskád rósajában*
rósájában
Látok még edgy nagy Táborral.
Lelkemet gyomrozzák, s ö hijjában
Kűszködik annyi Ámorral –
Kettő pillantásodnak szárnyain
Repüle szivem’ Várába
Már most dombol, le omlott Hantjainn
Hallod, mint dobog a Lába


A patyolat
*
Az első sor előtt + jel áll.
Le vetkezett kedvesem
Már feredni készül
Jer, Muzsám! majd meg lesem
Millyen ruha nélkül?
De ládd nem mutogatja
O*
Ő
e’ Bokroknak Kintsemet
Örzi vékony Patyolatja
Gyönyörüségemet
Mint a Ditsö Napnak Tekinteti
Mikor az Ejj*
Éjj
gyásszábol ki vetkezik
Magát szebb fénnyel kedvelteti
Ha tsak vékony ködök fedezik
Ugy az ö szépsége
Mellyet a ruha el fedett
Komor setettsége
Alol ki fényesedett; –
Es most csak edgy világos
Ködből sugározik
Mellyböl sugára méltoságos
Fénnyel játzszodozik.
Oszolly szellyel kis selyem köd! tisztully fel
Ne fogd el Napomat, kis fellegetske
Bár tégedet a Drága Penzért*
Pénzért
tanult Kezzel,
Szövött is az Asiai leg szebb Menyetske


A Poétákba lako Istenség
*
Az első sor előtt + jel áll.
Poéták! felölletek
Azt mondják hogy Bennetek
Lakik Istenség
Mellynek égi Malasztja
Tüzetek’ fel gyulasztja,
Melly bennetek ég
Poéták! Én rollatok
Semmit sem állithatok
Ti dolgotok az: –
De hogy kezd eggy Isteni
Eröt Lelkem érzeni,
Már a szent igaz!
Poéták! tsak edgyszer sem
Látnátok az én Versem;
Ha ez nem vonna.
Meg mondjam az Istennek
Ditsö nevét? – ah Ennek
Neve – Madonna!


A távolrol kinzo.
*
Az első sor előtt + jel áll.
Most vagyok veled szembe
Eloszor,*
Először
miolta élek;
Még is belöl szivembe
Mindég kinzál Kegyes Lélek!
En*
Én
Eszakra*
Északra
laktam, te Délre
Még is tüzed velem lakott,
Mindég perzselte Eszakot*
Északot
Ah, én nem mehettem olly félre!
Most már a Tüz mellett vagyok
s Nints olly szenvedésem
Mert Egésim*
Égésim
olly nagyok
Hogy meg haltt Erzésem*
Érzésem


Az Éjj, ’s a’ csillagok.
Régi víg kedvem’ szép Horizonja
Szűrkűlt borzasztó setétségre,
Egy komor Éj mord gyásszát rá vonja
Régi napom nem jön az Égre. –
Kedvesem szép szemei vesztemet
Meg-tudják vigasztalni magok:
Ah, hát fényesíttsétek Egemet,
Ti, egy pár Halandó csillagok!


A’ Versengő Érzékenységek
Laurához.*
A cím nincs aláhúzva.
*
Az első sor előtt + jel.
Laura! Kellemességednek
És mosolygó Szépségednek
Hathatossabb Balsama
Érzésimet meg-szédíté,
Meg-bájolá, részegíté,
’s Egy perre borsolta ma.
Kőztők nagy Perlés lázzadott,
Mellyet az abbol támadott
Szent Dicsősség okoza,
Hogy mellyik az, ki Tégedet
Meg-érezvén, fel-ébredett’
’s nékik ennyi jót hoza?
Mindenik nagy hevességgel
Perelt, hogy e’ Ditsősséggel
Birjon a’ tőbbek felett,
Illy formán szóltak egy’másnak
Mig e’ heves tzivódásnak
Lelkem által vége lett:

Szaglás.
Tudjátok é, hogy magatok
Más felé andalogtatok
Mas*
Más
Targyonn*
Tárgyonn
szúnyókálva
Mikor a Tántznak őltözött
Szepseg*
Szépség
Leanyai*
Leányai
között
Laura el jött sétálva

Mikor eggy zöld Myrtus mellett
Eggy kis szellö rám lehellett
Ambrózias illattal
Mellyet mihelyt észre vettem
Inatok fel ingerlettem
Edes*
Édes
Tsiklandozattal.

Látás
Elsöbben is mélly Álmomból
Tévelygö Andalgásomból
Nemde én pattanék ki?
Látták édes Nyilaimat,
Villámló Pillantásimat
E’ kis Berek vidéki.
Mig tűzes szemem sokára
Ra*
Rá
akadt a’ szép Laurára
’S fél oldalt reá tsapott:
Ah, mikor a tőbb szem között
Látásunk öszve ütközött,
’s eggy mástól langot*
lángot
kapott.
Ah, mikor Szüz Pillantása
’s elevenebb Katsintása
Kétszer az enyimre Lött! –
Bezzeg mind fel pattantatok,
Bezzeg el oszlott álmatok
Melly lankasztott az elött
Lebegö Bársony Hajainn
Elefánt tetem vállainn
Melly szép szinek látszattak?*
Jav. ebből: láthattak
Rózsát mosolygó Ajjaka,
Hószin Melyje, Márvány Nyaka
Ah, miként el ragadtak!

Hallás.
Hát mikor mélly sohajtása,
S Bágygyadt Hangonn tett szollása
Ébredt Fűlembe hatott:
Edes*
Édes
Ájulás lepett el,
Melly eggy Mennyei élettel
Ketsegtetett, biztatott.
Mikor mellé ereszkedtünk,
S Végre, hogy sok kérést tettünk,
Ezt mondotta Szeretek!
Ah, e’ szóra Vérűnk egett,*
égett
És minden elevenséget
Ti is le vetkeztetek.
Mikor mézes beszédjére
Örök hüséget igere,*
igére
’S Illy biztató Hangonn*
Jav. ebből: Hángonn
szólt:
Szeretek! – tsak Teged*
Téged
kedvellek,
Tsak néked élek, ’s lehellek,
Míg be nem fed a’ sir bólt.
Akkor, – oh, mert a’ Szavának
Olly édességi valának,
Hogy élet ömlött belénk, –
Eggy leg édesebb Mennyei
Öröm Gyönyörködései
Repestek vigann felénk.
Mikor kedvesének mondott,
El vett minden bút és gondot
Ez az édes nevezet.
’s Hizelkedö Beszédenek
Mézzén le tsorgó Szivének
Mindnyájunk temjénezett.

Tapintás.
Közte e’ Temjénezésnek
’s e’ Mennyei Ihletésnek
Kezeim fel emelém,
Es*
És
jó tetelet*
tételét
hálálván
Ez imádni méltó Bálván’
Szent Testét meg őlelém.
Ah, Halhatatlan Istenek!
Mit érzettem? ah, millyenek
Voltak gyenge tagjai!
Mellyek mikor rám hajoltak,
Nálok gyengébbek nem vóltak
A’ Rózsa’ Harmatjai.
Melyjet*
Melyjét
Ámornak Melege
Olvasztván gyengénn pihege
Két kerek Dombja alatt;
Kezemet tévén Szivére.
Sürünn vertt, és minden Vére
Hozzám örömmel szaladtt.
Mint a’ hó a’ Nap hevétől,
Ugy az ö tüz Szerelmétől
Mind el olvadva valánk,
Eletünk*
Életünk
belé kőltözött,
’s ölelö karjai között
E Világnak meg halánk.

Ízlés.
Mit ér a’ szép Gyümölts maga,
Bár kedves a’*
az ért. sz. em.
Szine, Szaga;
Ha jó Ízzel nints tele?
Ti tsak Laura’ Szépségére
Bámultatok, ’s méz izére
Eggyitek sem ügyele.
Nints a’ Nektár ollyan édes,
A’ mellyet tölt Ganimédes
Jupiter tsészéjébe;
Oh nem bir az annyi jókkal,
Ha tsak eggy illy édes csókkal
Nem egyeliti Hébe!

Illy jó Izzel nem kinálja
Gazdag Lakosit Pankája
’S Más termékeny Tartomány;
Ennél édesebb Itala,
Már a’ Királynak sem vala,
Óh, Mennyei Adomány!
Óh, Méznél édesbb Ajakok!
Millyen Nektárt tsorgattatok
Rózsa szin Kelyhetekből?
Melly édes Tsókok valának
Mellyeket kőltsön szopának
Hév ajjakim ezekből!
Tsömőrt ád az édes, ha sok:
De ezek nem tilalmasok;*
tinalmasok ért. sz. em.
Ez nem ollyan édesség. –
Oh Laura! szám kivánságát
Ne tsald-meg, ne tarts Diétát,
Oh, nints ebbe sok ’s elég!

Lelkem.
Mit tzivódtok? ah, szünjetek,
Hiveim! mit Versengetek?
Tsak Laurát imádjátok:
Lebegjetek Gyönyörüség’
Szárnyainn, ’s az örök Hüség’
Pontjára mozgassátok.
Miólta Kellemit velem
Éreztettétek, tisztelem
Es*
És
imádom az ólta:
Rabja vagyok rab szijjainn
Rengetvén nyájas Karjainn
Szivem hozzá tsatolta.
En*
Én
Párját nem tapasztalok,*
Jav. ebből: tapasztalok
Néki élek, néki halok,
Ö énnékem mindenem!
Jer Laura! jer, Erzésémet
Mind ébreszd fel, és engemet
Ne hagyjál veszteglenem! –


Hány a Grátzia?
(Ausoniuse.)
*
Az első sor előtt + jel áll.
Tsak három volt a’ Grátzia:
De mig tsak élt Rozália,
Négy vólt mindég a’ Grátzia;
Most hogy meg holt Rozália;
Három megint a Grátzia.


Elsö Szerelem érzés.
*
Az első sor előtt + jel áll.
Még tsak nem régenébe is
Gyermeki életembe;
Vigadtam a mord Télbe is,
Bú nem lakott szivembe;
Ha nyárbann a’ szikrázó Rák
Lankasztotta testemet:
Itt a’ hives Etéziák
El oltották tüzemet.
Ha tikkadó Tetemeim
Szomjúztak a’ Melegtől:
Eledtek*
Éledtek
bádgyadtt Ereim
E hives Tsergetegtöl.
De most, Rózi! ah, nem olly Tüz
Nem olly Hévség veszteget,
Nintsen semmi ah, kegyes Szüz!
Mely óltsa e meleget.
Bár próbálok minden eszközt,
Nem hivesit Barlangom;
Le dülök a’ Gyertyán fák köztt.
Még sem enyészik lángom.
A’ hives Etéziáknak
Ám meg nyitom kebelem;
Még is e’ tüzes Langoknak
Orvosságát nem lelem.
Sött a’ fagyos Boreásnak
Fúvására sietek;
De e belsö Gyúladásnak
Tüzénn nem enyhithetek.
Sött e’ szörnyü Havasokonn
Gyakrann a’ Hóba fekszem;
De, ah, nints Hideg azokonn,
Fagyok, még is melegszem!
Mászszor tikkadtt és el alélt
Testem újj életre jött,
Ha e’*
Olvhtl. betűből jav.
hives forrással éltt,
Melly itt zúg ez Hegy elött:
De most, noha Tsípésivel
Ki szedi bár fogamat,
Még is hives vizeivel
Ez sem óltja Szomjamat;
Mert minden Tseppjét Tüzemnek
Heve meg emésztette,
Mihelyt lángoló szivemnek
Le folyt vala mellette.
Mig még gyengébb gyermek valék
Melly könnyü volt pihennem,
Illy kint még nem tapasztalék,
Nem régólta van bennem.
Nem régólta tsatáz velem,
Ah, Rózsim, kegyes alak!
[...]*
A vers itt megszakad, mert a következő levelet kitépték a kéziratból.


[A’ Szabadúlás]
*
Mivel egy levelet kitéptek a gyűjteményből, a vers töredékes, az eleje és a cím hiányzik.
[...]
Nem dobog már tőbbé szivem,
Mikor látlak Tégedet.

Álmodok, de mind szüntelen
Álmomba nem szemléllek.
Fel serkenek de elsöbenn
Nem te rólad eszmélek.

Meszsze vagyok, ’s viszsza megint
Nem ohajtlak őlembe:
Veled vagyok, ’s kedvet*
Jav. ebből: kedves
vagy Kint
Nem tsinálhatsz szivembe

Szépségidet emlegetem
Még sem gyengűlök jobbann:
Kinaimra emlékezem
Haragom még se lobban

Meg nem haborodom még is
Ha elöttem szemléllek:
Sött szeretö társammal*
Jav. ebből: társaimmal
is
Rolad gyakrann beszéllek.

Ám szivesenn hányd ennékem*
énnékem
Ám kevélyen szemedet:
Meg vetésed fel sem vészem,
Fel sem vészem kedvedet.

El mult szokott Birodalma
Rajtam szép ajjakidnak;
Nem nyilik meg szívem’ útja
Tőbbé Pillantásidnak.

Az a mi most örvendővé
Vagy szomorúvá tészen,
Nem a te jóságod tőbbé
Nem a te vétked lészen:

Mert tettszik nálad nélkűl is
Az Erdö mező, Halom;
Minden meg únt Hely veled is
Szintugy tsupa*
Jav. ebből: tsupá
unalom.

Halgass igaz Mondásomra: –
Most is szépnek tartalak;
De nem*
nem<...>
ugy ám, hogy ne vólna
Hozzád hasonló alak,

Es,*
És
– az Valo, meg ne sértsen
Most már olly hibát láttam
Szép képedbe; mellyet régenn
Szepség gyanánt imádtam.

Mikor Nyilad’ törtem széllyel:
Meg vallom, bár szemérem,
Azt véltem hogy szivem tört el
’S tán Halálomat érem:

De Sziveről a sok jajt, Bajt
Ki el kívánja vetni,
’S a magáé lenni ohajt;
Mindent el szenvedhetni.

A’ Lepbe,*
lépbe A p olvhtl. betűből jav.
mellybe a Madár
Veletlen*
Véletlen
esett bele,
A’ Tollát is ott hagyja már:
De szabaddá leszsz vele.

El hulltt Tollát kevés nappal
Meg nyeri mindenestől;
Okossá lessz a’ kár által
Messze kerűl a’ Lestől.

Tudom nem hiszed hogy régi
Langomat meg óltottam;*
Az l s-ből jav.
Mert nem tudom el hallgatni,
’S Már annyiszor mondottam:

Bennem az a’ Természeti
Erö ontja Szavait,
Melly szerént minden beszélli
El mult Baját ’s kinjait;

Igy beszélli a Katona
A Kegyetlen Hartzokat,
A Had utan*
után
igy mutatja
A sok forradásokat

Igy mutatja el oldatvan
A Rab örömmel tele
A’ kegyetlen Lantzot osztan
Mellyet hajdan visele:

Beszéllek – de meg nyugtatni
Tsak magamot kivánom;
Beszéllek de fogsz é hinni
Már azt nem sokat bánom

Beszéllek. – de nem kérdezem
Azt milyennek itéled.
’S valyon tsendes vagy é, vagy nem,
Mikor beszéllek véled?

En*
Én
eggy tsalfa szivtől, és te
Eggy Hivtöl fogsz meg válni:
Nem tudom előbb örömre
Mellyikünk fog találni?

Tudom, hogy olly hiv szerelmest
Nitzé tőbbé nem lelhet;
De más tsalfa Leanyt*
Leányt
a’ rest.
Keresö is őlelhet.


A’ Viz ital.
*
A sor előtt + jel.
Vinum acuit ingenium. – Paradoxum. –
Ti Hegykőzi Nimfák, a’ Hordók Driási!
A kik alatt vagynak azoknak folyási
Kik azokkal éltek, s’ meg holtak azokkal
A nemesebb Termést örzö Tölgy szálokkal
Hiv örzö Angyali annak a Nectarnak
Mellyet sok el száradt torkok szomján várnak
Ti a’ kik a gyermek Bakhust Bőltsöjéből,
Mihelyt ki szűlitek a gerezd, méhéből,
Ápolgató őlbe lihegve fogjátok
Bár fel fort bilissel mormol*
Jav. ebből: morog
is reátok:
Imhol Pohartokat örökre le tészem
Mert az éles elmét olly drágánn nem vészem
Ma mondom ki végsö Bútsúm rövid szóval:
Félre, mind Máslással, mind pedig Vinkoval!

Zengjetek utánnom, víg Hegyek! Zengjetek,
Mámoros Echótok dünnyögjön bennetek!
Könnyezzen a’ Gohér, ’s Banderista Bakar,
Mellyet most az Agyag’ fűlt szobája takar.
El ment a Pintzeknek eggy nagy apostola,
Ki az édes Bortól sok Nyelvenn danola.
Víg Völgyek! ha innen mind igy széllednek el:
Rolatok majd*
<verset>
senki verset nem énekel
El pusztúl Kágyának Kójnak egész hegye
Kietlenbe húhol az egész Vármegye
Zengjetek, oh, Bachus Vőlgyei! Zengjetek,
Mámoros Echotok dünnyögjön bennetek!

Lésznek ezután is, lésznek tán valakik,
Kikben szánakozó Lelek ’s torok lakik:
Kiket a Borral telt Magyar Hélikonnak
Hegye felé édes Vágyodások vonnak;
Kikkel a Noétól beplántált Hegyközönn
Bárkát vagy is Borkat rakat a’ Börözön:
Én pedig nem megyek tőbbé a’ Pintzébe
Bár habzó Nektárral*
Nektárral<is>
kináljon is Hébe.
Maradhat a meg forrt Gohér, ’s a Bakar is.
Mellyet a’ Konty alá tölt sokszáz Baszszar is.
Illatozzon másnak az édes Muskotály:
Mit ér? ha annak is a vége Ispotály
En futok elöle, bár elébe húznak
Szíjjánn a’ Bakhusi Tigrisnek Hiúznak
Enniussa ha tsak Bor által lehetni
Ugy én a Borostyánt en meg fogom vetni
Ha a poetának tsak borba feredve
Lehet a’ szüz Musák forrásához kedve
Ha mind Bortól Lutskos főtől származtatok
Ti örök hírt szerzett Nemes gondolatok!
Ha már a’ Borostyánt, mint a’ szó mutatja,
Minden dítső Lélek boroson aratja:
Bor által nem vágyok boros Borostyánra,
Nem veszem hordóbol az*
az<t>
Észt szivárványra.
Jaj lesz! ha a’ tele szivott Lopó tökök
Kortyaival lesznek, Voltérfők sok Tökök
Illetlen gondolat, ’s szégyen a’ Muzsáktól
Nemes Lelket venni a Butelliáktól. –
Hát Borrá változtak már a’ Hippokrének?
’s Körülte dözsölve lantolnak a Nenék?
Hát szüz oldaloknak kies Márvánnyára
Kulatsokat füztek ök is utollyára?
Hát*
Hat em.
szőlövel rakták bé a Pindus’ Hegyét?
Hogy mindenik Borral szivja tele begyét?
Hát azért vájták ki ezt is Pintzelyuknak,*
Az u ú-ból jav.
Hogy így Daktilusra majd könnyebben buknak?
Sok nemesebb Lelkek meg botránkozása
Ez Helyek képtelen Travesztiálása.
Ha Apolló helyett Bachust tették fönek
A’ Múzsák azok köztt, kik hozzájok jönek:
En a’ Borostyános Koszorút meg vetem,
Mert e’ társaságot éppen nem szeretem.
Megyek a Nymfakhoz;*
Nymfákhoz
ezek sem szomorúk.
Itt lesznek fejemenn sásbol font koszorúk.
Itt a’ Najadok köztt leszsz mulató Helyem,
Meg nyugtat a’ Káka ’s Vizi Petresélyem.
Ha Orfeus lenni nem tudok, (’s nem is kell
Hogy Bachus Papjai ne tépjenek széjjel).*
A sorvégi zárójel hiányzik, em.
Lehetek a Vizek’ Kedvelt Arionja,
Magát a Delfinek közzé Múzsám vonja

Kellemetes Vizek’ örökös forrási,
Mellyeknek a Mennyből áradnak fojási!
Kiket a Grátziák, a jó Természetnek
Zsámoly széke alól tisztánn tsepegtetnek
Tsörögve kerengö kristály folyamatok,
Mellyek a leg higabb égböl fakadtatok!*
Jav. ebből: szakadtatok
’S te, amott az éles Köszálnak sivatag
Ormáról zuhogva le szakadó Patak!
Folyástokat tisztánn tsergedeztessétek
Epedt vágyodassal lihegek felétek.
Mondjátok meg Nimfa nem fördött é benne?
Mert ugy tán nagyonn is füszerszámos lenne.
Semmi! kűlőmbenn is én magam’ a’ Madám
Tétishez örökös követőül adám.
Hanem még ma, mig a’ késö Hajnal ki jö
Nálad halok, Bakhus! de Holnap Ádiö!


A’ Dugonits oszlopa.
Istenem igazánn láttam é szememmel
Vagy tsak álom játszott képzelődésemmel? –
De hát álmodhat é, olly tisztán valaki
Hogy a’ Való képét, illy nyilván lássa ki?
Nem – nem – Mert álmunkal oda van mindenűnk
El-tűnik árnyéka mihelyt fel-serkenűnk:
De én, a mit láttam arra ugy eszmélek
Mintha kisért volna eggy mennyei Lélek

A Magyar Hélikon virágos Tövébenn,
A szelid mulattság hives mezejébenn
Apro violákat,*
Jav. ebből: violátskát
’s Ne felejtset szedtem,
Eggy kis Bokrétába tarkánn egyengettem;
Vig éneketskéket, a mint van szokásom,
Danoltatott velem tsendes Andalgásom
Mellyet eggy kis Zefir, kerengvén lejtősönn,
A Bokrokról viszsza süvölte kettösönn.
A Hegynek Tetejénn, hová a’ Szerelem,
’s az édes vágyodás nezetett fel velem,
Láttam, magam láttam. – – De mivelhogy nagyok
A Látások, és én kis éneklö vagyok:
Te beszéld el, Klio! hogy raktak*
Jav. ebből: rakták
a kopott
Kömaradványokból eggy ditső oszlopot.*
.? A mondat végén dupla írásjel, em.
Kik rakták a Hegynek Tetejénn, és kinek,
Hol már eggy nagy Oszlop állott Gyöngyösinek?

Eggy nagy setét Barlang egyedül magábann
Mélly torkolattal*
Forkolattal Másolási hiba, em.
áll a’ hegy’ oldalábann.
Porlott Követ*
Kövét
lepte a Régiség Moha,
Mintha még Kéz se lett vólna rajta soha.
Rakás Maradványok’ puszta Dűledékét
Az idő Fogai lassan tördelék itt.
Sok Mauzóleumnak itt tört le a’ feje,
El temetve van sok Temetésnek helye.
Kevélykedtek hajdan sok Tornyok, Templomok,
Mellyeknek a’ porba alig van már nyomok.
Láss itt sok örököt igérö Oszlopot,
Mellynek már a darab köve is el kopott.
Köhalom már a mit rakott Szemiramis.
Köhalom sok ezer Koloszszus Piramis.
Sok nagy nevek, ’s betses Erdemek eggy sorba’.
Meg vetve hevertek mohosann a’ porba.*
<?>.
Sok Vitézek, derék Hérók itt valának,
Agamemnon elött a’ kik virágzának
A Feledékenység űlt ezek Tetejénn,
Vastag gyászos Darotz volt burkolva fejénn;
Érzéketlen? némánn, siketenn és vakonn
Hevert a láb alá tapodott Hamvakonn;
Két kezét bádgyattann tévén két szemére,
Botsátotta gözös*
A z r-ből jav.
fejét a’ Térdére;
Eggy homályos Felhö, melly a’ Méllyről jöve,
Körülötte sürü Köd kárpitot szöve. –
A’ Néma halgatás őrzi e’ Barlangot
Es nem ereszt belé semmi féle hangot:
Ollykor ha ide jut Világunk lármája,
Eggy fél rekedtt hangot ád a’ Barlang szája
De az is olly zavartt, olly lassú, és siket
Hogy már kettö közűl nem hallhatd eggyiket.
Az örökös álom a Halalnak Bátyja
E Környékre hideg szárnyait botsátja.
Az avult régiség magát itt hizlalja,
A mit a’ Szazadok szűltek ö fel falja:
Torka nagy,’s még nagyobb gyomrában a Verem,
Mellybe megy, valami a Vilagonn terem;
Atzél fogak márvány Inyébe pengenek,
Minden el mulandot rakásra örlenek
Minthogy ez Hely a’ Fényt éppen nem szenvedi
Az örök Éjtől szött vastag szonyeg fedi.
Útja is mély Vőlgyben vagyon, ’s tekervényes
Igen omladékos. Indas szövevényes,
Nem volt a Labirint, olly tévelygös régenn,
Mely epűlt*
épűlt
Krétában titkos Mesterségenn,
Dédal annyi ezer vakos fordulatot
Ezer ösvényébe annak nem rakhatott;
Mint a mennyi őszve kevert tekervények
Között tétóváznak ebben az ösvények:
Ténari öblei Poklok üregének
Olly kietlen ködbe’ tán nem kerengének;
A millyen Homályba úszik e’ Tartomány,
Hol hamar el téved maga a’ Tudomány.

Itt láttam Dugonits Lábainak nyomát,
Hogy járta fel ezt a regiség Templomát,
Itt van Páltzája is fel téve ’s Lámpássa,
Hogy a mit ö már itt latott; más is lássa.
Ezért érdemlette, hogy Hélikon hegyenn.
E régi Kövekből néki Oszlop légyen.
Mellynek buzgó Szivvel elsö Talpot vetett
A’ Háládatosság ’s Hazai szeretet.
A Feledékenység’ setét Barlangjába’
Szedett követ ezek rakták fel sorjába.
Mellyet sok Tsókok közt a hiv emlékezet
Háláló könnyekkel öszve tzémentezett.
’S Akkor a’ Gratziák tsinosra faragták,
Es*
És
reá a Szepség’*
Szépség
mazzát*
mázzát
böven rakták.
Eggy Babér koszorút e’ nagy oszlop felett
Őlelö kézzel tett az érdem ’s tisztelet.

Mihelyt az oszlophoz közelebb eshettem,
A darab köveket rendre nézegettem
Némellyik a Trója őszve tört falából
Volt faragva Párosz fejér Márvánnyából
Nemellyeket köves sziklájából raka
Bölts Uliszszesének a’ sovány Itaka
Sokonn vésve láttszott a’ Kolkisi házonn
Argonautáival*
Jav. ebből: Argonaitaival
vitézkedő Jázon.

Karjeli Köszálonn vólt metszve Etele
Etele, és kedves Etelkája vele.
Kún Maradvanyok is közötte látszottak,
Mellyeket Lászlónak a’ kúnnék hordottak.
Láttam még iszonyú Nagyságú köveket,
Tiz ember is alig birná fel ezeket,
Rettentök valának, mint a miket maga
Herkules Abila’, ’s Kálpénél faraga:
Tóldi állitotta ezeket magának,
De már a mohoktól bé vonva valának.
Két ditsö szüz is volt Bátori Matskási,
A’ mint mutatták a’ kövek Mohodzási.

Ezekből épiték az Oszlopot ezek
A Dugonits hirét fel épitő kezek.
Sok helyenn a’ kövönn Arpád,*
Árpád
Tokszus, Zoltán
Triumfált az idö el mulandó vóltánn.
Sok ditsö Őseink’ Nevei Ujj Fénybenn
Kezdettek ragyogni e nagy epitménybenn.*
épitménybenn

Ezek között látszott a Fö Tiszteletü
Dugonitsnak metszve néhány arany betű.
Mellyet a’ hiv Magyar Kezek igy metszének –
A’ Haza Dugonits Andras’*
András
Nagy Nevének!
Szemét sok hazafi Könnyekkel aztatta,
Sok hév indulatok buzogtak alatta.

Azok köztt bennem is az öszve olvadott
Sziv sok háládatos Könnyekre fakadott.
Tiszteltem Nagy Tudós! ennyi Erdemedet,*
Érdemedet
’s Hazafi Tsokokkal értetvén Tegedet.
A Magyarok kegyes Istenét imádtam
Hogy illy Magyar Szivü Hazám fiát láttam.
Aldjon is meg az Ég*
Jav. ebből: ég
edes*
édes
Hazánk Fia!
Zengjen Duna, Tisza, ’s minden Magyar Fia

Ezt kivántam Néked; ’s meg ne szólj ezekkel
A te érdemidhez*
érdimedhez Másolási hiba, ért. sz. em.
illetlen Versekkel
En*
Én
mint Temisztokles, oszlopodnál sirtam,
Es*
És
alá*
ála Másolási hiba, ért. sz. em.
ez eggy pár sorotskákat írtam:

Szemléljetek. Keső:*
Ké
Unokank’.*
Unokánk
Fiai!
A’. Nagy Dugonitsnak. A hiv. Csokonai!


Tsikorgónak, eggy Hazánkba’ kedves Versszerzönek Trója’ Fel dúlásáról iratott Poemájának Kezdete.
Klióval szüz Pazifae!
Penditsd Tziterádat,
Bőlts Priapus! ezek mellé
Szállitsd szent Múzáidat:
Aganippe’ szép Hegyéröl,
A’ Helikon vize mellöl
El jövén segittsetek!

El beszéllem miként jára
Trója a Görögöktöl,
Hét esztendös háborúba
Szenvedvén kivül belöl:
Minthogy el ragadta Idát,
A Török Basa Leanyát
A Trójai Plebánus.

Marsal Priam és Szimois
Miként attakirozák;
De a Trója’ Svadronius
Bástyát hogy oltalmazák:
Mig az Amazon seregek
Tsászárostól el érkeztek
Az Ajáksz vize mellöl:

Ekkor a’ Trójaikat,
Hogy verik le Fesztunggal,
’S miként Kreuza meg szaladt
Tzentaurus*
Tzentaurus<sal>
Társáival;
De Akilles a’ Görögöt,
A Rátzot, Örményt, Törököt
Ki ágyuzá Trójából.

Vegre mikeppen*
miképpen
Helena,
A Tengerek Istene
Az Ostromlok[hoz]*
Ostromlok Másolási hiba, ért. sz. em.
le szálla
Rátz Kalugyer’ Képibe’:
Fel vettette tiz Minával
Tróját, ’s hogy Trója azonnal
Eggy Falóvá változott. – ’S. a. t.


A’ Búkkal kűszködö.
Eletem*
Életem
mái
Komor Órái!
Hány ezer bú ’s Átok
Jöve rátok
Fussatok ezekkel
A sok Keservekkel,
Mellyekkel az Ég
Ostoroz még.
Jaj szabaditsatok,
Öldőklö Bánatok!
Mert e’ Kin Engemet
Porba temet!


A Fel éledtt Pásztor.
Tirzis Laurahoz.*
Laurához
Ott hól a Patakotska. Nyájas habjaival tsereg,
Lauram a tsendes Völgyben. A Violak*
Violák
közt szendereg
Nyilt szátskája*
Jav. ebből: szájskája
tsókolja a’ szüz Lilomokat
Szedd fel azokat
A szép tsókokat.
Szedd fel tsendes Szellet!
’S Lengvén Lauram mellett
Súgd meg néki: hogy szám végsöt most lehellett.

Laura Tirzishez.
Haldokló Pásztor! ally-meg tartoztasd szádonn Lelkedet.
Tartoztasd; az enyim is tsak a’ tiédtöl éledett
En*
Én
aludtam, ’s badgyadt*
bádgyadt
Hergésed’ szomorú szele
Halállal tele
Itt nyögdétsele
Ámor rá fel üle
Mellyemre repüle
Fel tsiklandott; ’s szivem mindjárt rád hevüle.

Mind a’ Kettenn
Boldog Pár! melly ülvén a’ Szerelem bibor kötelénn.
Nyugszik az Apolgató Gratziak nyájas kebelén
Szebb már a Nap ’s vidamabb*
vidámabb
fénnyel*
fénnyel
mosolyog az Ég.
Hogy szivünkben*
Jav. ebből: szivinkben
ég
Eggy forró hüség
Jertek vig esztendök
Örömmel telendök
Ezer jokkal ketsegtetnek a jövendök.


Állatok dialógusai

Tsikorgónak eggy Hazánkba kedves Vers szerzönek Trója feldúlásárol iratott Poëmájának kezdete.
Klióval szűz Pázifaé
Pendittsed Tziterádat
Bölts Priapus! Ezek mellé
Szállítsd Szent Músáidat
Aganippé’ szép hegyéről,
A’ Helicon vize mellől
El jövén segittsetek.

El beszéllem miként jára
Troja a’ Görögőktől,
Hét esztendös Háborúba
Szenvedvén kívűl belöl
Minthogy el ragadta Idát
A’ Tőrők Basa Leányát
A’ Trójai Plébanus.

Marsal Priam és Simois
Miként attakirozák,
De a’ Trója svadroni is
Bástyát hogy óltalmazák
Még az Amazon seregek
Tsászárostól el érkeztek
Az Ájáks vize mellől.


Minden Szerelmes Katona.
Militat omnis amans. Ovid.
Ogni Amante e Guerriero. Metas.
*
Az első sor előtt + jel.
Ha katonaskodnak*
katonáskodnak
minden szerelmesek
Közttök eggy jó zsoldot magam is keresek
Bár sok félelemmel es*
és
bajjal telyesek
Az ejjeli*
éjjeli
csaták ostromok és Lesek.

Ha a’ két fejü Sas rettentö Ezere
Számába iródni lágy szivem nem mere
Hadd legyek e’ nyajasbb*
nyájasbb
seregnek embere
A mellynek két fejü galamb a tzimere

Nemzeti Tzimerénn látszik kettös kereszt
Mert két szemelyre*
személyre
néz itt a’ házi kereszt;
Hogy túl felöl negyes*
négyes
fejér vizet ereszt
Homályba akarom hagyni most egyszer ezt.

De hármas Halmának Tzélját ki találom
Mert a mikor végbe megy a diadalom
Két Halom közt épűl edgy harmadik halom
Ezt Evától*
Évától
fogva szűli a’ fajdalom.

Nints eggy Lovassa is Szerelem Istennek
Mind gyalog katonát verbuválnak ennek
A kik mikor menvén egy helybe pihennek
Mars helyett kellemes Amaroson mennek

Vitéz táborának nints uniformissa.
Mert meztelen maga a Generálissa
*
Az MTAK 755/I., 7b., 8b. lapjain, az autográf változaton utólagos sorrendcsere történt a következő két sorban, ezt a sorok elé utólag került + jelek jelzik. A másoló vagy erről másolt (ez változat azonban nem teljes), vagy olyan kéziratról, amelyben szintén utólagos csere történt, vagy annak a másolója sem vette figyelembe ezt az utólagos cserét, hanem a lejegyzés eredeti sorrendjét követte.
’S várát az ellenség hogy jobban meg nyissa
Nints semmi Sisakja Pántzelja*
Pántzélja
Paissa

Távolrol győz nyájjas Katsingatásokkal
Mint meg annyi szivbe ronto Gránátokkal.
Ámor fel lobbantván két szembe lángokkal.
Az ohajtás szelén repiti azokkal.

Némelykor a Várat fel kéri Levele
Ámornak nevébe igérettel tele.
És ha a Comendans nem tetzőn felele.
Titkoson dolgozo Spiont is kűld vele.

Mikor pedig kőzel birkoznak egymással
Nem rongálják egymast*
egymást
erős baj vivassal*
vivással
Leg gyakrabban győznek lágy ortza fogással
Öleléssel ’s gyenge kéz szorongatásal.

Kivált leg erőssebb tűzet akkor nyelnek
Mikor hév csokokkal egymásra tűzelnek
És ha a Várbol is hasonlon felelnek.
Helyet a Vitezek*
Vitézek
akkor alig lelnek.

Mihelyt szikrat*
szikrát
kapnak sziveknek lángjától
Eszre*
Észre
vévén nyajjas*
nyájjas
el tsattanásáról
Tüzet lobbantanak ajakok ágyáról
’s Talpig fel gerjednek egy ket*
két
tsokotskától

Mintha eggy Kéntsillag a Tüzi munkába
Fel gyúl és Szikrája ér a másikába:
Az is tüzet kapván töle hamarjába’:
Ontnak ezer Szikrát eggy más Szikrájába

Igy mikor kőltsőnös lángokhoz értenek
Egy másra szapora tsokokat hintenek
Mellyeket a tsalfa szerelem Istenek!
Hány bádgyadt Nyögések, ’s köny tsepek öntenek

Magamnak is vagyon annyi bátorságom,
Hogy az ellen álló Garnizont le vágom,
A’ Várnak domború bástyáit meg hágom,
’S Fokára fel tészem gyözö mirtus ágom’.

’S Ha a Nagy Uliszszes Trója Fala mellett
A Pallás Várából ki folyo vizellett
Allyukánn be menni régen nem szégyenlett
Mikor vitezkedni*
vitézkedni
ollyan helyen kellett:

En*
Én
is azt ki kérem Katona létemre
Hogy egy Jambor Lélek se hánnya szememre
Ha nem hajtván semmi bűszke szemeremre*
szeméremre
Az illyen Búvótskát bízom Testvéremre.

Függ, ’s még Magyarosan rajtam oly fegyverem
Melly apánkról maradt, ’s velünk edjütt terem
Ki vont éles karddal bé vágván meg verem
Saul és Dávid ként az én tiz ezerem

Eggy Káplár allával mihelyt Sátort bontok
Már a nagy Corpussal azonnal bé rontok
Himen Sorompoját bé törvén vért ontok
Mig Töltésböl ki nem ürűl a Patrontok.

Addig is*
Utólag beszúrva.
a Várat az aljánál Tz – – – –*
A szó (Tzombba) vége hiányzik.
A külső Posztokról verdesi két Bomba:
Míg az el halt vezér az én hatalmamba
Kapitulátziónn fel adja azomba;

Akkor meg tsokolván szép Commendánsnémat,
Sergemmel meg teszem néki parádémat;
Nyalkánn félre vágom, el tévén spádemat
Fejér, ’ s piros szinü Róza Pardupémat*
Jav. ebből: Párdupémat

A Szüz Komáromot mihelyt igy meg vettem
’S a vizi városnak kúltsát félre tettem
Ámor mosolyogva nézi vitéz tettem;
Gyözedelmi nótát danolván mellettem.

Boldog ostrom! ha ki el esett is azon
Fel*
Jav. ebből: Fél
kél bár fél holtann hevert is a Gazon
’S a ki a Tsatáról nem ment el szárazonn
Annak leszsz jutalma a’ le vert Amazon

Óh százszor szerentsés alkotmányú Kis Vár!
Melly a midön eggyszer igy le rontatott már
Magosabb tetőre épűlést akkor vár
Míg az idők lántzánn kilentz Hónap le jár.

De a’ Vár ha sokat attakirozódik*
Jav. ebből: attakirodozódik
Tsillámló ablaka Homályba vonodik
Vakolátlan Fala Rantzokkal szántódik
Meg rokkan; és végre – Frantz kézre adódik

Azomba kimélni magát sok száz Kába
Nem tudván, Pleszúrt kap a’ heves Tsatába
’s Kankoba és tarka Frantzia Ruhába
Megy az Invalidus Katonák házába

Ám de a’ kik tudják kimélni magokat
Sem azonba el nem vesztik Kurázsjokat:
Azok füzik arany lántzra a’ foglyokat
Azok élik Vitéz módra Világokat

Az a’ vig jegy alatt született Katona
A Szerentse ’s öröm annak a Rokona
Kinek fejére száll zöld mirtus Korona
Mellyet a Gratziak! leg szebbike fona.

Nevét hordja Ámor aranyos szárnyainn
Eneklik*
Éneklik
a Nimfák Cziprusnak partjain
A szépség Angyala vezetvén Karjainn
Úrrá teszi kedves főldi Angyalainn

Oh ha rám kerűlne az Angyalabbika
Akinél még könnyen hasad a pántlika
Fö Kapitanysagot adna a’ Taktika
Tudom bár ha meg most lennék is köz Fika.


Eggy Kéttségbe esett Maga gyilkosa.
Jaj Egek! mely szörnyü képzeletek,
Mellyeket elmemben hempelygetek*
Jav. ebből: hemfelygetek
Óh, látom Erÿnnis’ mélly üregét,
A feljött Arnyékok fergetegét!
Már Lelkemig ér a’
Pokloknak Hóhéra,
Dárdákkal Fáklyákkal veri Megéra.
Jaj*
Az a j-ből jav.
hová kell lennem,
Nem lehet pihennem,
Melly vesztö Iljesztö Tsata van bennem!
A Szép nap fény el tünt,
Az Ég a’ föld meg szünt
Tsak nékem kell meg látnom ezt a nagy bünt!
Óh, jól tevö Halál!
Melly ijjesztöm valál
Jer, karom emelem!
Itt e’ meg szentelt Kép –
Tégy jol jaj jaj ne késs
Oh, Fúria velem!
Idvez légy, oh Plútó!
Fogadj el, ’s nyugtató, Szent kezed ölelem.


Eggy Bétsi Magyar Gavallér.
Beh Kedves Napjaim repdestek mellettem!
Beh vidám Eletem*
Életem
vólt régentenn!
Mikor még a Márvány Szivet is meg vettem
Eggy Szótskánn eggy kurta Complimentenn:
De most már kerűlnek látom az ollyak is
Kik hajdan tiszteltek imádtak is
Ugy vagyon!*
<bár>
kit tegnap balvanyolt*
bálványolt
a Dáma
Szemeit gunyolva hanyja*
hányja
rá ma.

Mig tsengett, mig pengett nálam a’ sok Tallér,
Mig szemfényt veszthetett a’ Szufferint;
Voltam a Dámáknál eggy kedvelt Gavallér
Tiszteltek, imádtak modjok szerint
De most rám mindenik fél szemmel hunyorgat
Meg vetö nézéssel hátat forgat.
Ugy vagyon bár Tegnap őlbe volt a legény
Láb alatt sem fér-el ma, ha szegény

Már ma a’ sziveket ki rakják Vásárra
Leg jobbat*
<v>
vehet a’ leg pénzesebb.
Comis leszsz ’s roszsz féle, ha oltsó az árra
A’ Módi ’s Auslaendisek leg betsesebb: –
Igy arany Szerelmet Aranyonn vehetel,
Réz leszsz, ha tsak Rézzel fizetgetel
Ugy vagyon! most Arany Időben kell élnünk
A’ mint peng, a’ szerent kell reménylnünk.


A’ Fársáng’ Bútsúzó Szavai.
Üzik már a’ Fársángot!
Bor, Muzsika, Tántz, Mulatság.
Kedves Tőrődés fáradság!
Kik hajdan itt mulattatok
A köz helyröl oszoljatok;
Kongatják a’ Harangot,
Üzik már a’ Farsangot!

Fussatok hát, vig Napok!
Tiz hete, már hogy Vigsággal
Játszodtatok e’ Világgal;
De itt Lepnek a Papok,
Fussatok hát vig napok!

Pszt! minden Tántz paloták!
Ürüljön boros Asztalom,
Némúljon meg a’ Tzimbalom,
Szünjetek már, Hahoták!
Pszt! minden Tantz paloták!

Könyvhöz, Dáma ’s Gavallér!
Elég volt a’ sok ördögnek,
Kik belöletek köhögnek:
Itt van, itt a Szent Pallér,
Könyvhöz Dáma ’s Gavallér!

Itt a böjt: koplaljatok! itt van izetlen olalya
A Csokokat majd le nyallja
Szent ételt is szopjatok,
Itt a’ böjt koplallyatok

Vége már a Nöszésnek!
Kinek nem jutott Házaspár
Úton, út félen elég jár:
Tsont azoknak, kik késnek!
Vége már a’ Nöszésnek!

Enni kel a’ Böjtbe is!
Azért ha*
Sor fölötti betoldás.
ki jó Párt lele,
Nem zsiros az; – élhet vele.
Kukrikol a’ csirke is!
Enni kel a’ Böjtbeis!

Jaj, siessünk hiveim!
Mit erzek? – mi Szent szag? – vérda?
Jaj! Jaj, jön a’ hamvas szerda!
Bé hamvazza szemeim;
Jaj s[i]essünk,*
sessünk Ért. sz. em.
Hiveim!

Vig Lelkek? Nem láttok már?
Bár nem láttok; de tölletek
El nem mégyek, és véletek
Lészek; ’s ez igy légyen bár;
Vig Lelkek! nem láttok már!

Most veszek már Maskarát!
Köz helyen nem szabad lennem;
Azért áll orczát kel vennem:
Hogy ne lásson Pap, ’s Barát:
Most veszek már Maskarát!

’s Farsangolok veletek!
Rejtozvén*
Rejtőzvén
Szent Maskaraban*
Maskarában
A’ Vallás áll orczajába
Negyven napig nevetek,
’s Fársángolok veletek!

’s Most nyugodjunk: A Diő!
Pislog a’ Dáma s Gavallér,
Beteg, ’s oda a’ sok Tallér:
Majd meg jön tán egéssége
Hervado Kedve, ’s szépsége,
A Költség is tán ki jö
Most nyugodjunk A Diő!


Az emésztö Tüz.
Az égetö Kutyátska
A’*
Az ért. sz. em.
zöld mezöt aszalta,
’s alatta Flora himes
Virági haldokoltak.
Fonnyadtak a’ ligetnek
Zöldségi meg konyulva.
A’ Föld egész határi
Alélva bájdának

Én bennem is, van egy Tüz
Mondják hogy az Kupidó,
Én nem tudom ki légyen,
Nem esmerem nevéröl;
Elég, hogy ég*
én Másolási hiba, a többi szövegváltozat alapján em.
melyembe
’s emészti hév Tüzével
Szem látomást betegszem
És már alig lehellek.

Tegnap le szálla csendes
Cseppekkel egy esötske
Meg ásztatá az erdöt,
És a’ mezöt Vizével
s Im a’ beteg Viragok*
Virágok
Mindiárt fel éledenek,
A lankadó Faágak
Ujj életet nyerének.

Óh vajha én reámis
Az én alélt fejemre,
Egy illyen éltetö Viz
Hűs csepje harmatozna.


Az Anakreoni Versek
„Vérengezö Jámbussaid
Daloljanak szerelmet!”
A’ nyajas*
nyájas
ösz Anakreon
Igy szola Arkiloknak.
De ö saját Jámbussait
Nem engedé szerelmetes
Dalokkal elpuhítni*
elpuhérni Másolási hiba, ért. sz. em.
Kemény hangon felelvén

Üstökbe vesz a’ két öreg: –
Közzejek ugra Amor,
’s Az Arkilok Jámbussait
Aprora szeldelé el,
Ambroziával illeté,
szerelmivel meg mézelé;
Lieusis le szálván
Jó Borba meg fereszté.

Mind fel szedé Anakreon’*
Anakreon? ért. sz. em.
Musája vig örömmel,
Mindjárt boros szerelmetes
Dallokra verte öket.
Én nékem is hogy valék
Belölle egynehány[t]*
egynehány Másolási hiba, ebben a formában értelmetlen a sor, em.
adott:*
Itt vége szakad a kéziraton a versnek.