Székemben el-szunnyadván
o Doris! álmottam
Hogy virágok közt járván
véled mulatoztam.
Lábam’ hegyén tsendesen
lépdeztem útánnad
most, igy szóllék szivemben
ah mostan meg-lophadd.
Éppen, mint Hozzád értem
ʼs készen volt ajakom
álmomból fel-serkentem,
ʼs el-tüne játékom.
O álom! nem lehettél
hoszszabb egy fertállyal?
Tudván, mit irigylettél
hogy nem leszsz valóval.