HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Verseghy Ferenc művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Álom.*
Alom [em.]

[Steffan 1779, No. 20:Der Traum]
Székemben el-szunnyadván,
o Doris! álmottam,
hogy virágok közt járván
véled múlatoztam.

Tettem szép violákból
font pártát fejedre;
egy szálat a rósákból
szakaszték mellyedre.

Petsételni egy tsókkal
akartam kedvemet;
de ortzádrol karoddal
el-tiltád tisztemet.

Kész akartva el-mentem,
addig el-siettél,
még egy pár szegfűt törtem
egy fa alá ültél.

Lábom hegyén tsendessen
lépdeztem utánnad,
most, igy szóllék szivemben,
ah mostan meg-lophadd.

Éppen, mint hozzád értem,
ʼs készen volt ajakom,
álmomból fel-serkentem,
ʼs el-tűne játékom.

O Álom! nem lehettél
hoszszabb egy fertálnál,
tudván, mit irigylettél,
hogy nem lesz valóval!

Székemben el-szunnyadván,
o Doris! álmottam,
hogy virágok közt járván
véled múlatoztam.

Lábam hegyén tsendessen
lépdeztem utánnad,
most, igy szóllék szivemben,
ah mostan meg-lophadd.

Éppen, mint hozzád értem,
ʼs készen volt ajakom,
álmomból fel-serkentem,
ʼs el-tűne játékom.

O Álom!*
Alom! [em.]
nem lehettél
hoszszabb egy fertálnál,
tudván, mit irigylettél,
hogy nem lesz valóval!