Székemben el-szunnyadván,
o Doris! álmottam,
hogy virágok közt járván
véled múlatoztam.
Tettem szép violákból
font pártát fejedre;
egy szálat a rósákból
szakaszték mellyedre.
Petsételni egy tsókkal
akartam kedvemet;
de ortzádrol karoddal
el-tiltád tisztemet.
Kész akartva el-mentem,
addig el-siettél,
még egy pár szegfűt törtem
egy fa alá ültél.
Lábom hegyén tsendessen
lépdeztem utánnad,
most, igy szóllék szivemben,
ah mostan meg-lophadd.
Éppen, mint hozzád értem,
ʼs készen volt ajakom,
álmomból fel-serkentem,
ʼs el-tűne játékom.
O Álom! nem lehettél
hoszszabb egy fertálnál,
tudván, mit irigylettél,
hogy nem lesz valóval!
| Székemben el-szunnyadván,
o Doris! álmottam,
hogy virágok közt járván
véled múlatoztam.
Lábam hegyén tsendessen
lépdeztem utánnad,
most, igy szóllék szivemben,
ah mostan meg-lophadd.
Éppen, mint hozzád értem,
ʼs készen volt ajakom,
álmomból fel-serkentem,
ʼs el-tűne játékom.
O Álom!*
Alom! [em.] nem lehettélhoszszabb egy fertálnál,
tudván, mit irigylettél,
hogy nem lesz valóval!
|