Kintsem Doris! ha úgy tetszik,
az erdőbe mennyünk ki,
Ott örvénnyét gondjainknak
bús elménkből vessük-ki;
Lesz ott fák közt hives árnyék,
hol együtt le-ülhetünk,
lesz füvekből vetett ágy is,
mellyre együtt fekhetünk.
A vizetske mellettünk fog
tsendes hanggal zörgeni,
ʼs ha szomjúság ér bennünket,
fog nedvével tetzeni;
Ott szerelmünk édességét
egymásnak el mondhattyuk,
ott minden bizonyság nélkül
frígyünket meg-újjíttyuk.
Környűl fognak venni Egre
emelt hegynek bértzei,
ágas rejtekkel titkolni
Szilvánúsnak völgyei;
ott hogy bátran ajakozzunk,
egy dombotskát válaszszunk,
mellyről titkos szemmel könnyen
* mellyről titkos szemmel <mind> könnyen
minden részre láthassunk.
A madarkák énekelni
fogják nyájasságinkat,
Ekko hangos barlangjába
nyögni sohajtásinkat;
O siessünk, gondjainkat
bús elménkbül vessük-ki,
ʼs ha úgy tetszik, kintsem Doris,
az erdőbe mennyünk-ki.