1781 Aa |
1780 Ab |
1786–1788 Ac |
---|---|---|
Kintsem Doris! ha úgy tetszik,
az erdőbe mennyünk ki,
Ott örvénnyét gondjainknak
bús elménkből vessük-ki;
Lesz ott fák közt hives árnyék,
hol együtt le-ülhetünk,
lesz füvekből vetett ágy is,
mellyre együtt fekhetünk.
A vizetske mellettünk fog
tsendes hanggal zörgeni,
ʼs ha szomjúság ér bennünket,
fog nedvével tetzeni;
Ott szerelmünk édességét
egymásnak el mondhattyuk,
ott minden bizonyság nélkül
frígyünket meg-újjíttyuk.
Környűl fognak venni Egre
emelt hegynek bértzei,
ágas rejtekkel titkolni
Szilvánúsnak völgyei;
ott hogy bátran ajakozzunk,
egy dombotskát válaszszunk,
mellyről titkos szemmel könnyen
minden részre láthassunk.
A madarkák énekelni
fogják nyájasságinkat,
Ekko hangos barlangjába
nyögni sohajtásinkat;
O siessünk, gondjainkat
bús elménkbül vessük-ki,
ʼs ha úgy tetszik, kintsem Doris,
az erdőbe mennyünk-ki.
| Kintsem Doris! ha úgy tetzik,
az erdöbe mennyünk ki;
Ott örvénnyét gondjainknak
bús elménkböl vessük ki.
Lesz ott fák közt hives árnyék
hol együtt le-ülhetünk;
lesz füvekből vetett ágy-is,
mellyre együtt fekhetünk.
A vizetske mellettünk fog
tsendes hangal zörgeni,
ʼs ha szomjúság ér bennünket,
fog nedvével tetzeni
ott szerelmünk édességét
egymásnak el mondhattyuk;
ott minden bizonyság nélkül
frígyünket meg újjíttyuk.
Környül fognak venni Egre
emelt hegynek bértzei,
ágas rejtekkel titkolni
Szilvánusnak völgyei;
ott hogy bátran ajakozzunk,
egy dombotskát válaszunk,
honnan titkos szemmel könnyen
minden részre láthassunk.
A madarkák énekelni
fogják nyájasságinkat;
Ekko hangos barlangjában
nyögni sohajtásinkat;
o siessünk, Kintsem Doris!
az erdöbe mennyünk ki,
’s ott, ha tetzik, gondjainkat
bús elménköl vessük ki.
| Kintsem Doris! ha úgy tetszik,
az erdöbe mennyünk-ki,
ott örvénnyét gondgyainknak
bús elménkböl vessük-ki.
Lesz ott fák közt hives árnyék,
hol együtt pihenhetünk,
lesz füvekböl vetett szék-is,
mellyre együtt ülhetünk.
A' vizetske mellettünk fog
tsendes hanggal zörgeni,
's ha szomjúság ér bennünket,
fog nedvével tetzeni.
Ott szerelmünk' édességét
egymásnak el-mondhattyuk,
ott minden bizonyság nélkül
frigyünket meg-újjittyuk.
Kőrnyűl fognak venni minket
magos hegyek' bértzei,
'S rejtekekbe el-titkolni
Szilvánusnak völgyei.
Ott, hogy bátran ajakozzunk,
egy dombotskát válaszszunk,
honnan titkos szemmel könnyen
minden részre láthassunk.
A' madarkák énekelni
fogják nyájasságinkat,
Ekko hangos barlangjában
nyögni ohajtásinkat.
O! siessünk!kintsem Doris!
az erdöbe mennyünk-ki,
's ott, ha tetszik, gondjainkat
bús elménkböl vessük-ki.
|