HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Verseghy Ferenc művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
A’ VI. Zsoltár.
Domine, ne in furore tuo arguas me.
A’ szenvedőnek tágításért való könyörgése.
Dávid ellenségeitűl üldöztetvén, mind testében, mind lelkében súlyos szenvedéseket érez, ’s az Istennél
fájdalminak enyhüléséért, üldözői ellen pedig segedelemért esedezik.
A’ kútfőnek szoros értelme szerint Zsidó parallelismusokban.
Megegyeznek majd mindnyájan a’ Tudósok abban hogy Dávid a’ szerzője, de melly alkalmatossággal? azt meghatározni nehéz. Akkore,*
<Vagy mi.> Akkore,
mikor ellenségei közelgető veszedelménn örvendeztek? vagy mikor a’ harczban kapott sebébűl gyógyúlni kezdett? vagy a’ lelki furdalásokbúl származott nyavalyájának alkalmatosságával? vagy pedig mikor a’ házasságtörésbűl lett magzattyát a’ haláltúl féltette?*
[A „Megeggyeznek majd […] féltette” részt utólag, a sorok közé és a lap szélére írta be Verseghy.]


1. A’ Musikamesternek nyolcz húrú Neginóthra, Dávidnak Zsoltára.
2. Uram! ne büntess engem’ haragodban;
se bosszankodásodban ne fenyíts!
3. Könyörűlly meg rajtam, Istenem! mert elbágyadtam;
gyógyíts meg, mert rezketnek csontyaim.
4. Lelkem felette megzavarodott.
És, Istenem! Te meddig?
5. Térj vissza, Uram! ’s mentsd meg lelkemet;*
Térj vissza, Uram! <kérlek,> ’s mentsd meg lelkemet;
Zsk2, 258b: <5. Fordúlly meg hozzám, Jehova! ’s ragadd ’s mentsd meg lelkemet;> / <Térj vissza> / 5. Térj vissza, kérlek, ’s mentsd meg lelkemet;
irgalmasságod’ kedvéért segíts meg.
6. Mert a’ halál’ honnyában senki Téged’ nem dicsér.
Az al világban ki magasztal Tégedet?
7. A’ sok sohajtozásban elfáradtam.
éjenkint nedvesítem ágyamot.*
<Egész> éjenkint nedvesítem ágyamot.
Zsk2, 258b: Egész éjenkint nedvesítem ágyamot.
Könyekben úszik ágyruhám.
8. A’ bú elbádgyasztotta szememet;
elallyasodtam számos ellenségeim között.*
<elaggott> elallyasodtam számos ellenségeim között.
Zsk2, 258b: elaggott számos ellenségeim között.
9. Távozzatok mindnyájan tőllem gonosztévők;
mert sírásomnak szózattyát hallotta az Isten.*
mert hallya sírásomnak szózattyát hallotta az Isten. [A hallotta korrektúrajellel beszúrva.]
Zsk2, 258b: mert hallya sírásomnak szózattyát az Isten.
10. Meghallgatta könyörgésemet az Úr;*
Zsk2, 258b: Hallgattya könyörgésemet az Úr,
és elfogadta kéreményimet.*
és elfogad<gy>ta kéreményimet.
11. Réműlve szígyenűllyön meg minden ellenségem;*
Zsk2, 258b: Réműlve szígyenűl meg minden ellenségem;
pirúlva hátrállyanak hirtelen.*
pirúlva <fordúlnak meg> hátrállyanak hirtelen.
Zsk2, 258b: pirúlva fordúlnak meg hirtelen.