1. A’ Musikamesternek húreszközre, Dávid’ Zsoltára.
2. Hallgass meg, a’ mikor segédűl hílak,
igazságomnak Istene!
* <ártatlanságom’> igazságomnak Istene!
Tágítottál Te rajtam szűk ügyemben.
* <Tágítsz> Tágítottál Te rajtam szűk ügyemben.
Légy hozzám irgalmas,
’s fogadd el könyörgésemet.
* Ezután a következő áthúzott sorok következnek:
<3. Dücsőmöt meddig mocskollyátok, férjfiak!>
<meddig lessz rágalom, ’s hazugság fő fegyveretek ellenem?>
<4. Tudgyátok, hogy szentyének választott az Úr;>
<Meghallgat ő, mihelyt Hozzá kiáltok.>
3. Főbb férjfiak! meddig lessz méltóságom gyalázástok’ tárgya?
meddig kedvellitek a’ hiúságot? gyönyörködtök a’ hazugságban?
4. Tudgyátok meg, hogy Jehova az őtet szeretőt megkülömbözteti;
meghallgat ő, midőn hozzá kiáltok.
5. Rettegjetek, ’s vétkezni szünnyetek meg.
ágyatokonn fontollyátok meg szivetek’ végzését, ’s csillapodgyatok.
* <az ágyonn fontollyátok meg szavát, és csillapodgyatok.> ágyatokonn fontollyátok meg szivetek’ végzését, ’s csillapodgyatok.
6. Áldozzatok igazságos áldozatot
* Áldozzatok <az Úrnak, ammint illik,> igazságos áldozatot
az Úrban bízzatok.
* <’s Őbenne> az Úrban bízzatok.
7. Sokan mondgyák: ki mutattya meg nekünk a’ jót?
* Sokan mondgyák: ki <nyit nekünk jobb sorsra utat?> mutattya meg nekünk a’ jót?
Fordítsd ránk arczaidnak fénnyét, Istenem!
8. ’S nagyobb örömre gyújtod szívemet,
mint őköt a’ búzának ’s mustnak bő termése.
9. Békével lefekszek, ’s alszok én
* Békével <alszok én, mihelyt> lefekszek, ’s alszok én
mert Te vagy, ki magányosságomban
* mert Te <magad> vagy, <Istenem,> ki magányosságomban
bátorságot szerzesz.
* <ki nékem> bátorságot <adhatsz.> szerzesz.