1. A’ Musikamesternek húreszközre, Dávid’ Zsoltára.
2. Hallgass meg, a’ mikor segédűl hílak,
* Zsk2, 257b: Hallgass meg, a’ mikor <segédűl> segédűl hílak,
ártatlanságom’ Istene!
Tágítsz Te rajtam szűk ügyemben.
Légy hozzám irgalmas,
’s fogadd el könyörgésemet.
3. Dücsőmöt meddig mocskollyátok, férjfiak!
meddig lessz rágalom ’s hazugság fő fegyveretek ellenem?
4. Tudgyátok, hogy szentyének választott az Úr.
* Zsk2, 257b: Tudgyátok, hogy <magának szentelt> szentyének választott az Úr.
Meghallgat ő, mihelyt hozzá kiáltok.
5. Rettegjetek, ’s vétkezni szünnyetek meg.
Az ágyonn fontollyátok meg szavát, és csillapodgyatok.
6. Áldozzatok az Úrnak, ammint illik,
* Zsk2, 258a: <6. Áldozzatok az Úrnak, ammint illik.< / <6. Illendő áldozatot hozván> / <6. Illendő> / 6. Áldozzatok az Úrnak, ammint illik,
’s őbenne bízzatok.
7. Sokan mondgyák: ki nyit nekünk jobb sorsra útat?
Fordítsd ránk arczaidnak fénnyét, Istenem!
8. ’s nagyobb örömre gyújtod szívemet,
mint őköt a’ búzának, ’s mustnak bő termése.
9. Békével alszok én, mihelyt lefekszek:
* Zsk2, 258a: Békével fekszek én, <’s> egyszersmind alszok is Békével alszok én, mihelyt lefekszek:
mert te magad vagy, Istenem!
ki nékem bátorságot adhatsz.