Legszëbb korában hát csak elaszhatott
aʼ nyílni kezdő Bihari liliom!
Elköltözött hát alkotónknak
szent kebelébe Szabó barátunk!
Csëndës könyek köztt képzëlëm úntalan,
mikint ohajtá: hogy remëgő kezét
búcsúzva még ëgyszër tëhesse
holta előtt szeretëtt kezünkbe.
De börtönyinknek durva rekesszei,
mëllyek szëgénytűl elkülönöztenek,
nem engedék mëg, hogy halandó
lángjainak jeleit vëhessük.
Tornyos Lienznek kőfalas udvara!
hol hárman ëggyütt aʼ komor éjszakát
édës reménnyel töltt beszédnek
váltogatási között mëgültük;
benned szögeztem visszölelési köztt
lassú halállal tellyes ajakira
végcsókomot; még élt tëbenned
*végcsókomot; még élt tëbenned <élt még>
énnekëm! alkonyodó barátom.
Nem látta többé várasodonn kivűl
orczáit értëk csüggedëző szëmem.
Csak bús nyögése tűnt be hozzám
börtönyeʼ réseibűl koronkint.
Kapcsold Bacsányink! hű zokogásidot
csëndës könyemnek férjfi folyásihoz!
Sirassuk ëggyütt, kit közösleg
mënnyei szíve miatt szerettünk.
ʼS ha majd az enyhűltt sorsʼ könyörűlete
mëgnyittya ëgyszër vasrudas ajtait
szűk tömlöczinknek, hogy hazánkba
hempëlyëdő vizekënn lefollyunk;
mënnyünk el ëggyütt drága tetmihëz,
ʼs öntsük ki sírjánn tiszta dicsiretit,
buzgó ölünkbűl mëgjegyezvén
bő könyeinkkel öcsénkʼ lakását.
Ő majd lebëgvén arczolatink között,
könyes szëmünköt nyögve törülgeti, nedves
ʼs miatta sínlő szíveinkët
mënnyei csëndgyeivel mëgáldgya.
De tik homályos Tirolisʼ Őszei!
Eʼ szent halomhoz ne közelítsetëk,
hanem, ha szótlan tisztelettel
mint örökös siralomʼ helyéhëz.
Az nyugszik ebben, kit tudománnyai
jónak, nëmësnek szíve, szerelmei
szëlídnek, ah! boldogtalannak,
tëtt ëgyedűl az agyas szërëncse.
N.B: Eʼ VII. ódát lásd alább mëgjobbítva.