Templomtok ím épűlve áll,
*<van> áll Az áth. szó fölé írva.
Kilencz szent szűzeim,
*<Szent Istenasszonyaim> Kilencz szent szűzeim, Az áth. sor mellé írva.
S e’ szív, mint szentek-szentje, kész
*<vár> kész
Elfogni títeket.
Midőn hajnaltt felserkenek,
*<reggel felébred> hajnaltt felserkenek
Víg kedvvel és heven,
Örökké-élők, ragyogva ti
Körűlttem állatok.
Felétek nyúlnak karjaim,
Dallá lesz a’ szent hév,
*szent hev<em> Az a’ és az ékezet utólagos betoldás.
’S öröm
*<…> ’S öröm Az áth. betűk fölé betoldva.
zengzet lebeg vele
Lantomnak húrjain.
Oltárhoz lépek, ’s olvasom
Térdemre bukva-le
A’ Szent Homérnek könyveiben
*E sor fölött áth. sor: <Liturgiámnak napszakát>.
Liturgiám’ szakát.
’S midőn a’ zajba béviszen
Oroszlánhősihez,
’S bosszút
*<Istenfiak> bosszút
lihegve Istenfiak
Szekerzenek elő,
*E sor előtt két áth. sor: 1. <Előnyargallanak>, <Előszekerzenek> 2. <’S a’ ló hullong a’ szekér előtt,> Az ong. olvashatatlan betűkből jav.
’S hullong a’ ló a’ szekér előtt,
’S ellenség és barát
Alatta ’s rajta fetrengenek
*<…> fetrengenek
Ő zúzta-le maga,
A’ Hősfi lángkardjával, eggy
*<ő,> eggy
Csapással
*<eggyszerre> csapással A sor végére írva.
tízezert,
Míglen viszont eggy isteni
Kar őt is megkapá,
’S már róguszára száll alá,
Mellyet gyüjtött
*A sor mellé írva: rakott, de mivel a sorban nincs áthúzva az ige, így ez csak eldöntetlen alternatíva.
maga,
’S az ellenség a’ szép testet
Piszkokkal
*Piszkokkal Az első k utólagos betoldás.
illeti.
’S eggyszerre a’ szén lesz fegyverem,
’S lakom’ magas falát
A’ vérmezőnek lángoló
Hullámjai ellepik.
*<elf> ellepik
Elő! Elő! riadozik
Az ellenségi zaj.
Pajzs pajzstól cseng, kardtól sisak,
*A sor a többszörös javítások előtt: Pajzs <csattog> pajzsot üt, kard a’ sisakot.
’S a’ hulltaknak
*<holtaknak> hulltaknak A sor mellé írva.
halál.
Tolongok a’
*Tolongok <közttök, ’s> a’
küzdők között,
Körülfogák vitéz
Hőstársai, még vitézbbek ők
A’ Düh könyűjiben.
*Düh<öknek könnyeiben.> könyűjiben. Az A’ utólag toldva a sor elé.
Fogjátok-fel! vigyétek-ki!
Ki a’ táborba vele!
Öntözzetek rá balzsamot,
’S könyet,
*<És>kön<ny> Az ’S utólag toldva a sor elé, a szó vége ráírással jav.
halotti díszt!
’S ha itt lelem magam’, megint,
*megint, magam’, A szavak sorrendjének megcserélését jel mutatja.
Te vársz, Kedves, reám,
Te, te, leányka, vásznamon,
*A sor a többszöri javítás előtt: Te lyányka, ah, csak vásznamon.
’S illy hő még
*<a’> illy hő még A sor szélén betoldva.
vásznon is!
Ah, mint
*<…> Ah, mint Az áth. betűk fölé írva.
nyugvál elnyúlva itt!
S epedten nézve
*’S <néztél> epedve Előbb a ve ten-re jav., majd fölé írva: nézve.
rám!
’S szememből végig szívemen
*<a’> szívemen
Epedt a’ hév ecset!
*Epedt <az ecsetem!>a’ hév ecset!
E’ száj, e’ szem látásomat
Gyönyörben úsztatá,
’S melyemnek szent érzései köztt
Eggy új Isten levék!
Térj-vissza, térj, ’s maradj-meg itt
E’ hű karok között!
Nem már küzdést, nem már csatát,
Most már csak tégedet!
Te léssz szerelmem, eggytelen
Eggy Ideál nekem;
Te léssz Madónnám,
*A szóvégi m és előtte az ékezet utólagos betoldás
gyermeked’
Karodba zárva bé.
S kergetni foglak, Nympha, majd
Az erdők’ árnya köztt.
Ne fussd e’ durva mellyet és
Ne a’ meredt fület.
Én, eggy erős Marsz, majd veled
Elnyúlok lepleden,
’S ám vonjon hálót ránk, ha kit
Szerencsém lángba hoz.