Templomtok ím épűlve áll,
Kilencz szent Szűzeim,
’S e’ szív, mint Szentek’-Szentje, kész
Elfogni títeket.
Midőn hajnaltt felébredek,
Víg kedvvel és heven,
Örökké-élők, ragyogva ti
Körűlttem állatok.
Felétek nyulnak karjaim,
Dallá lesz a’ szent hév,
’S örömzengzet lebeg vele
Lantomnak húrjain.
Oltárhoz lépek, ’s olvasom
Térdemre bukva-le
A’ Szent Homérnak Könyveiben
Liturgiám’ szakát.
’S midőn a’ zajba béviszen
Oroszlánhőseihez,
’S bosszút-lihegve Istenfiak
Szekerzenek-elő,
’S hullong a’ ló a’ szekér előtt,
’S ellenség és barát
Alatta ’s rajta fetrengenek –
Ő zúzta-le maga,
A’ Hősfi, lángkardjával, eggy
Csapással tízezert,
Míglen viszont eggy isteni
Kar őt is megkapá,
’S már róguszára száll alá,
Mellyet gyűjtött maga,
’S az ellenség a’ szép testet
Piszkokkal illeti.
’S eggyszerre a’ szén lesz fegyverem,
’S lakom’ magas falát
A’ vérmezőnek lángoló
Hullámjai ellepik.
Elő! Elő! riadozik
Az ellenségi-zaj.
Pajzs pajzstól cseng, kardtól sisak,
’S a’ hulltaknak halál.
Tolongok a’ Küzdők között,
Körűlfogák vitéz
Hőstársai, még vitézbbek ők
Dühök’ könyűjiben.
Fogjátok-fel! vigyétek-ki!
Ki, a’ táborba vele!
Öntözzetek rá balzamot
’S könyet, halotti-díszt!
’S ha itt lelem magam’ megint,
Te vársz, Kedves, reám.
Te, te, Leányka! vásznamon,
’S illy hő még vásznon is!
Ah! mint nyugvál elnyúlva itt!
’S epedve-nézve rám!
’S szememből végig szívemen
Epedt a’ hév ecset.
E’ száj, e’ szem látásomat
Gyönyörben úsztatá,
’S mellyemnek szent érzései köztt
Eggy új Isten levék.
Térj-vissza, térj, ’s maradj-meg itt
E’ hű karok között!
’S nem már küzdést, nem már csatát,
Most már csak tégedet!
Te léssz Szerelmem, eggytelen
Eggy Ideál nekem,
Te léssz Madónna, gyermeked’
Karodba zárva bé.
’S kergetni foglak, Nympha, majd
Az erdők’ árnya köztt;
Ne fussd a’ durva mellyet, és
Ne a’ meredt fület!
Én, eggy erős Marsz, majd veled
Elnyúlok lepleden,
’S ám vonjon hálót, ránk, ha kit
Szerencsém lángba hoz.