1812 Aa |
1812 - |
1812/1813 Aa |
|---|---|---|
Templomtok ím épűlve áll,*
<van> áll Az áth. szó fölé írva.
Kilencz szent szűzeim,*
<Szent Istenasszonyaim> Kilencz szent szűzeim, Az áth. sor mellé írva.
S e’ szív, mint szentek-szentje, kész*
<vár> kész
Elfogni títeket.
Midőn hajnaltt felserkenek,*
<reggel felébred> hajnaltt felserkenek
Víg kedvvel és heven,
Örökké-élők, ragyogva ti
Körűlttem állatok.
Felétek nyúlnak karjaim,
Dallá lesz a’ szent hév,*
szent hev<em> Az a’ és az ékezet utólagos betoldás.
’S öröm*
<…> ’S öröm Az áth. betűk fölé betoldva. zengzet lebeg vele
Lantomnak húrjain.
Oltárhoz lépek, ’s olvasom
Térdemre bukva-le
A’ Szent Homérnek könyveiben*
E sor fölött áth. sor: <Liturgiámnak napszakát>.
Liturgiám’ szakát.
’S midőn a’ zajba béviszen
Oroszlánhősihez,
’S bosszút*
<Istenfiak> bosszút lihegve Istenfiak
Szekerzenek elő,*
E sor előtt két áth. sor: 1. <Előnyargallanak>, <Előszekerzenek> 2. <’S a’ ló hullong a’ szekér előtt,> Az ong. olvashatatlan betűkből jav.
’S hullong a’ ló a’ szekér előtt,
’S ellenség és barát
Alatta ’s rajta fetrengenek*
<…> fetrengenek
Ő zúzta-le maga,
A’ Hősfi lángkardjával, eggy*
<ő,> eggy
Csapással*
<eggyszerre> csapással A sor végére írva. tízezert,Míglen viszont eggy isteni
Kar őt is megkapá,
’S már róguszára száll alá,
Mellyet gyüjtött*
A sor mellé írva: rakott, de mivel a sorban nincs áthúzva az ige, így ez csak eldöntetlen alternatíva. maga,’S az ellenség a’ szép testet
Piszkokkal*
Piszkokkal Az első k utólagos betoldás. illeti.’S eggyszerre a’ szén lesz fegyverem,
’S lakom’ magas falát
A’ vérmezőnek lángoló
Hullámjai ellepik.*
<elf> ellepik
Elő! Elő! riadozik
Az ellenségi zaj.
Pajzs pajzstól cseng, kardtól sisak,*
A sor a többszörös javítások előtt: Pajzs <csattog> pajzsot üt, kard a’ sisakot.
’S a’ hulltaknak*
<holtaknak> hulltaknak A sor mellé írva. halál.Tolongok a’*
Tolongok <közttök, ’s> a’ küzdők között,
Körülfogák vitéz
Hőstársai, még vitézbbek ők
A’ Düh könyűjiben.*
Düh<öknek könnyeiben.> könyűjiben. Az A’ utólag toldva a sor elé.
Fogjátok-fel! vigyétek-ki!
Ki a’ táborba vele!
Öntözzetek rá balzsamot,
’S könyet,*
<És>kön<ny> Az ’S utólag toldva a sor elé, a szó vége ráírással jav. halotti díszt!’S ha itt lelem magam’, megint,*
megint, magam’, A szavak sorrendjének megcserélését jel mutatja.
Te vársz, Kedves, reám,
Te, te, leányka, vásznamon,*
A sor a többszöri javítás előtt: Te lyányka, ah, csak vásznamon.
’S illy hő még*
<a’> illy hő még A sor szélén betoldva. vásznon is!Ah, mint*
<…> Ah, mint Az áth. betűk fölé írva. nyugvál elnyúlva itt!
S epedten nézve*
’S <néztél> epedve Előbb a ve ten-re jav., majd fölé írva: nézve. rám!’S szememből végig szívemen*
<a’> szívemen
Epedt a’ hév ecset!*
Epedt <az ecsetem!>a’ hév ecset!
E’ száj, e’ szem látásomat
Gyönyörben úsztatá,
’S melyemnek szent érzései köztt
Eggy új Isten levék!
Térj-vissza, térj, ’s maradj-meg itt
E’ hű karok között!
Nem már küzdést, nem már csatát,
Most már csak tégedet!
Te léssz szerelmem, eggytelen
Eggy Ideál nekem;
Te léssz Madónnám,*
A szóvégi m és előtte az ékezet utólagos betoldás gyermeked’
Karodba zárva bé.
S kergetni foglak, Nympha, majd
Az erdők’ árnya köztt.
Ne fussd e’ durva mellyet és
Ne a’ meredt fület.
Én, eggy erős Marsz, majd veled
Elnyúlok lepleden,
’S ám vonjon hálót ránk, ha kit
Szerencsém lángba hoz.
| […]
Én, eggy erős Marsz, majd veled
Elnyúlok lepleden,
’S ám vonjon hálót ránk, ha kit
Szerencsém lángba hoz.
[…]
| Templomtok ím épűlve áll,
Kilencz szent Szűzeim,
’S e’ szív, mint Szentek’-Szentje, kész
Elfogni títeket.
Midőn hajnaltt felébredek,
Víg kedvvel és heven,
Örökké-élők, ragyogva ti
Körűlttem állatok.
Felétek nyulnak karjaim,
Dallá lesz a’ szent hév,
’S örömzengzet lebeg vele
Lantomnak húrjain.
Oltárhoz lépek, ’s olvasom
Térdemre bukva-le
A’ Szent Homérnak Könyveiben
Liturgiám’ szakát.
’S midőn a’ zajba béviszen
Oroszlánhőseihez,
’S bosszút-lihegve Istenfiak
Szekerzenek-elő,
’S hullong a’ ló a’ szekér előtt,
’S ellenség és barát
Alatta ’s rajta fetrengenek –
Ő zúzta-le maga,
A’ Hősfi, lángkardjával, eggy
Csapással tízezert,
Míglen viszont eggy isteni
Kar őt is megkapá,
’S már róguszára száll alá,
Mellyet gyűjtött maga,
’S az ellenség a’ szép testet
Piszkokkal illeti.
’S eggyszerre a’ szén lesz fegyverem,
’S lakom’ magas falát
A’ vérmezőnek lángoló
Hullámjai ellepik.
Elő! Elő! riadozik
Az ellenségi-zaj.
Pajzs pajzstól cseng, kardtól sisak,
’S a’ hulltaknak halál.
Tolongok a’ Küzdők között,
Körűlfogák vitéz
Hőstársai, még vitézbbek ők
Dühök’ könyűjiben.
Fogjátok-fel! vigyétek-ki!
Ki, a’ táborba vele!
Öntözzetek rá balzamot
’S könyet, halotti-díszt!
’S ha itt lelem magam’ megint,
Te vársz, Kedves, reám.
Te, te, Leányka! vásznamon,
’S illy hő még vásznon is!
Ah! mint nyugvál elnyúlva itt!
’S epedve-nézve rám!
’S szememből végig szívemen
Epedt a’ hév ecset.
E’ száj, e’ szem látásomat
Gyönyörben úsztatá,
’S mellyemnek szent érzései köztt
Eggy új Isten levék.
Térj-vissza, térj, ’s maradj-meg itt
E’ hű karok között!
’S nem már küzdést, nem már csatát,
Most már csak tégedet!
Te léssz Szerelmem, eggytelen
Eggy Ideál nekem,
Te léssz Madónna, gyermeked’
Karodba zárva bé.
’S kergetni foglak, Nympha, majd
Az erdők’ árnya köztt;
Ne fussd a’ durva mellyet, és
Ne a’ meredt fület!
Én, eggy erős Marsz, majd veled
Elnyúlok lepleden,
’S ám vonjon hálót, ránk, ha kit
Szerencsém lángba hoz.
|