Autográf archiválás
Körlevél
Csikós gulyás nép’ clubja, rossz vityilló,
Körüldünnyögve a’ szúnyogok’, legyek’
Legiójitól ’s a’ békák’ ezredétől,
Vesztökre a’ marhatartó jámboroknak,
Ki tett, zsiványok’ fészke, jer, beszéld,*
beszéld, <el,>
Ki tett e’ puszta helyre tégedet?
Te nem vagy a’ minek vágysz látszani;
Fel nem veszed az Útazót kebledbe,*
Az Útazót <kebledbe> nem veszed fel kebledbe A megváltoztatott sorrendet szavak fölötti számok jelzik.
Bár álnokúl e’ czímet hordozod.
Négy megkopott fal, roskadásnak indult
Kürtőd, bogárteknőjű*
bogárteknőjű A nőjű nejü-ből jav., a sor szélén megismételve a javított alakot. fedeled,Játéka a’ nyári megdühűlt szeleknek,
Ez mind az, a’ miben kevélykedel.
’S melletted eggy gödör, melly rejtve tartja
Piros pofájú szurtos csábítódat,
És a’ leásott vastag két bitó,
Hová vendégid a’ lovat <kötik.>
Bográcsod, és e’ meghasadt fazék,
<És a’ lehullott marha’> pecsenyéje,
Nagy számban nem hoz szállókat neked.*
<te>neked
Gyanús előttök a’ czégér, ’s remegve
Futnak tovább, ’s készebbek kinn tanyázni,
’S didergve várni a’ reggel’ érkezését,
Melly hosszú útjoknak végét hozzafel.
De bezzeg a’ midőn borúl az ég,
A’ terhes fellegek csatára kelnek,
Villámlik, csattog, hull a’ menny’ nyila.
Nyargalnak a’ szelek, a’ zápor ömlik,
’S a’ puszta eggyszerre nagy tenger leszen:
Oh, akkor elhagy a’ finnyáskodás!
Nem kérdünk akkor Farkast, és Arany-Sast,
Nem a’ Vad-Embert és a’ Hét-Electort;
Jobb Numeró miatt nem zaklatgatjuk
A’ tévedt kulcsot nem lelő legényt,
’S hotel-garní gyanánt van szűk hajlékod.
Építgetés, nagy hívság van tebenned!
Hazánk most e’ kórságban nyavvalyog,
Míg, ’s bár ne későn! csabultsága eloszlánd.
Ki boldog csöndben élni vágy, szorítsa
Szűkebb korlátba szívét, ’s azt elérte.
Templom-magosságú márványfalak,
Trümeauk, parquétek,*
<parkétek> parquétek kristály lüszterek,Carrárai urnák, porcellán pagódok,
’S a’ túlvilágnak színesb*
színesb<b> fájivalBélelt nyugvásra-vonszó pamlagok,
’S ti vagytok a’ boldogság’ czímere?
’S az köztetek <lakik? ’s csak köztetek?>
Eleink, még józanok, nem vágytanak
E’ balgatagságokra. Nékik a’ tölgy,
És a’ vadon-termett barkócza ’s körtve,
Adott elég szép bútort; a’ fenyő
Deszkázatot, ’s nem gyéren a’ tapasz.
Megfértek eggy szobában, és ha sok
Vendégök érkezék, csak ponyva kelle,
Nem kárpitokkal bévont nyosszolya.
Csáté vala a’ fedél, ’s a’ ház’ falát
Megholt barátjaiknak czímereik,
Nem tarka papiros, nem selymek ékesíték.
Ládájokban volt, és nem kinn,*
és nem kinn, <az> Az és sor fölötti betoldás. ezüstjök;Fa széken ’s lóczán űltek asztalokhoz;
Az étek ónban jött fel és*
jött<->fel<,> és cserépben,’S a’ mit majorjok és a’ kert adott.*
A sor az előző sor melletti utólagos betoldás, azonos színű tintával (másolási hiba miatt).
’S e’ durva nép közt*
közt<t> kedv, nyájaskodás,’S való barátság fogtanak lakást.
Most megvan a’ szín: nincsen a’ valóság!
Hány cabinétet látni most, hová
Belépni nem mer patkós csizma. Van
Sok ollyan is, mellynek*
<a’> mellynek pitvarábanKapczát von a’ pantófli alatt nyögő
Vert gazda, vagy piszengve kinn*
piszengve kinn Az első szóban az n sor fölötti, a második szó végi n pedig sor alatti betoldás, a piszengve megismételve a sor mellett. marad.O Csárda, kedvesb*
kedvesb<b> énnekem szugodMint a’ bolondok’ czifra bábozása!
Te nappal, éjjel, sárosan, megázva,
’S bár jöjjek ollykor negyvened magammal,
Engem jó kedvvel véssz, mint eggy Királyt,
’S mint eggy Kiralyt, jó kedvvel látsz magadnál.
Maradj békével e’ pusztán! Kemenczéd
Süssön még jobb czipót mint Kecskemét ad;
Pincédbe folyjon Kőrösöd’ bora,
’S sok útas nyúljon el falad’ tövében!
| Hová bundás vendégid a’ lovat,
Hogy míg ők isznak koplaljon, kötik.* Némileg más írással készült javítás: vendégid a’ lovat, <kötik>, a vendégid elé a sor alatt betoldva: bundás. A lap aljára eső sor alatt, a lap legalján a következő sor olvasható: Hogy míg ők isznak koplaljon, kötik.
Melly még is bűzöl a’ hullott paczaltól.*
Az áthúzott sor mellé írva az előző kézzel: <Melly a’ dögbéltől még most is büdös>, majd ez is áthúzva, s a lap tetejére írva: Melly még is bűzöl a’ hullott paczaltól.
vett e kedvelt lakást?*
Az utóbb áthúzott rész alá írva a másik kézzel. |