1810 A |
1820/1822 B |
?1823–1824 C |
?1826–1827 D |
|---|---|---|---|
Csikós ’s gulyás nép clubbja, rossz vityilló!
Körűldünnyögve szúnyogok ’s legyek
Legiójitól, ’s a’ békák ezredétől!
Vesztekre a’ marhatartó jámboroknak,
Ki tett, zsiványok fészke, jer, beszélld-el,
Ki tett e’ puszta helyre tégedet.
Te nem vagy a’ minek látszatni akarsz,
Az útazót nem vészed-fel kebledbe
Bár álnokúl e’ czímet hordozod.
Négy megkopott-fal, roskadásnak indúlt
Kürtőd, bogárteknőjű fedeled,
Játéka a’ nyári megdühűlt szeleknek,
Ez mind az a’ miben kevélykedel.
’S melletted eggy gödör melly rejtve tartja
Piros pofájú szurtos csábítódat,
És e’ leásott vastag két bitó,
Mellyhez vendégeid a’ lovat kötik.
Bográcsod és e’ megrepedt fazék,
Melly a’ dögbéltől még most is büdös,
Nagy számban nem hoz szállókat neked.
Gyanús előttök e’ czégér, ’s remegve
Futnak tovább, ’s készebbek kin tanyázni
’S didergve várni a’ reggel érkezését,
Melly hosszú útjoknak végét hozza-fel.
De bezzeg a’ midőn borúl az ég,
A’ tornyos fellegek csatára kelnek,
Villámlik, csattan, húll a’ menny nyila,
Nyargalnak a’ szelek, ’s a’ zápor ömlik,
’S a’ puszta egyszerre tengerré leszen –
Oh akkor elhágy e’ finnyáskodás!
Nem kerdjük akkor a’ Farkast ’s Arany Sast,
Nem a’ Vad-embert és a’ Hét-Electort,
Jobb Númeró miatt nem zaklattatjuk
A’ tévedt kolcsot nem lelő legényt,
’S hotel garní gyanánt van szűk hajlékod.
Építgetés! nagy hívság van tebenned!
Hazánk most e’ korságban nyavvalyog,
Míg, bár ne későn! csábúlása eloszlik.
Ki boldog csendben élni vágy, szorítsa
Szűkebb korlátba szívét, ’s azt elérte.
Templommagasságú márványfalak,
Trümeauk, parquétek, kristály lüszterek,
Carrarai urnák, porcellán pagódok,
’S a’ túlvilág piroslóbb fájival
Béllelt, nyugvásra vonszó pamlagok,
Ti vagytok a’ boldogság czímere?
A’ boldogság tiközttetek lakk!
Eleink, még józanon, nem vágytanak
E’ balgatagságokra. Nékik a’ tölgy,
Mellyet tulajdon erdejek nevelt,
És a’ vadon-termett barkócza ’s körtvély,
Adott elég szép bútort, ’s a’ fenyő
Deszkázatot, ’s nem gyéren a’ – tapasz.
Megfértek eggy szobában, és ha sok
Vendégek érkezék, csak ponyva kelle,
Nem kárpitokkal czifra nyosszolya.
Csáté volt a’ fedél, ’s a’ ház falát
Megholt barátjaiknak czímereik
’S nem papiros ’s nem selymek ékesíték.
Fa széken ’s lóczán űltek asztalokhoz,
’S az étek ónban jött-fel és cserépben,
’S a’ faggyugyertyát nem tartotta ezüst.
’S e’ durva nép köztt kedv ’s nyájaskodás
’S igaz barátság fogtanak*
barátság <kapcsolta> fogtanak kezet.Most megvan a’ szín, nincs-meg a’ valóság!
Hány czifra kastélyt látni most hazánkban,
Hová nem léphet patkós csizma. Van
Sok ollyan is a’ mellynek pitvarában
Kapczát von a’ pantoffli alatt nyögő
Vert gazda, vagy piszengve kinn marad.
Nem szükség, nem haszon, nem alkalom,
Nem ház és nem kalitka az illyetén mív.
Minek van ez? – Minek? merő czifrának,
És hogy bohó lakóját elgyötörje.
Ragyogni vágy, és szenved, csak ragyogjon.
Oh csárda, kedvesebb nekem szugod
Mint a’ bolondok czifra bábozásai.
Te, nappal, éjjel, sárosan, ’s elázva,
’S bár jöjjek ollykor negyvened magammal,
Engem jó kedvvel látsz mint egy Királyt,
’S mint eggy Királyt, jó szívvel látsz magadnál.
Maradj békével e’ pusztán! Kemenczéd
Süssön még jobb czipót mint Kecskemét ád!
Pinczédbe folyjon Kőrösnek bora!
’S falad tövében nyugodjék sok útas!
| Csikós ’s gulyás nép clubbja, rossz vityilló,
Körűldünnyögve a’ szúnyogok’ ’s legyek’
Legiójitól, ’s a’ békák’ ezredétől!
Vesztekre a’ marhatartó jámboroknak
Ki tett, zsiványok’ fészke, jer, beszélld-el,
Ki tett e’ puszta helyre tégedet?
Te nem vagy a’ minek vágysz látszani;
Az Útazót nem vészed-fel kebledbe,
Bár álnokúl e’ czímet hordozod.
Négy megkopott fal, roskadásnak indult
Kürtőd, bogárteknőjű fedeled,
Játéka a’ nyári megdühűlt szeleknek,
Ez mind az, a’ miben kevélykedel.
’S melletted eggy gödör, melly rejtve tartja
Piros-pofájú szurtos csábítódat,
És e’ leásott vastag két bitó,
Hová vendégid a’ lovat kötik.
Bográcsod és e’ meghasadt fazék
Nagy számban nem hoz szállókat tenéked.
Gyanús előttök a’ czégér, ’s remegve
Futnak tovább, ’s készebbek kin tanyázni,
’S didergve várni a’ reggel érkezését,
Melly hosszú útjoknak végét hozza-fel.
De bezzeg a’ midőn borúl az ég,
A’ terhes fellegek csatára kelnek,
Villámlik, csattog, hull a’ menny’ nyila,
Nyargalnak a’ szelek, a’ zápor ömlik,
’S a’ puszta egyszerre nagy tenger leszen:
Oh, akkor elhagy a’ finnyáskodás.
Nem kérdünk akkor Farkast és Arany-Sast,
Nem a’ Vad-Embert és a’ Hét-Electort.
Jobb Numeró miatt nem zaklatgatjuk
A’ tévedt kulcsot nem lelő legényt,*
legyént Sajtóhiba, em.
’S hotel-garni gyanánt van szűk hajlékod.
Építgetés, nagy hívság van tebenned!
Hazánk most e’ kórságban nyavalyog,
Míg, ’s bár ne későn, csábúlása eloszland.
Ki boldog csendben élni vágy, szorítsa
Szűkebb korlátba szívét, ’s azt elérte.
Templom-magasságú márványfalak,
Trümeauk, parquétek, kristály-lüszterek,
Carrárai urnák, porczellán pagódok,
’S a’ túlvilágnak színesbb fájival
Bélelt nyugvásra-vonszó pamlagok –
Ti vagytok a’ boldogság czímere?
A’ boldogság tiközttetek lakik?
Eleink, még józanok, nem vágytanak
E’ balgatagságokra. Nekik a’ tőlgy,
És a’ vadon-termett barkócza ’s körtve,
Adott elég szép bútort, ’s a’ fenyő
Deszkázatot, ’s nem gyéren a’ tapasz.
Megfértek egy szobában, és ha sok
Vendégek érkezék, csak ponyva kelle,
Nem kárpitokkal bévont nyosszolya.
Csáté vala a’ fedél, ’s a’ ház’ falát
Megholt barátjaiknak czímerek,
’S nem papiros nem selymek ékesíték.
Fa-széken ’s lóczán űltek asztalokhoz;
Az étek ónban jött-fel, és cserépben.
’S e’ durva nép köztt kedv, nyájaskodás,
’S való barátság fogtanak lakást;
Most megvan a’ szín: nincs-meg a’ valóság.
Hány cabinétet látni most, hova,
Belépni nem mer patkós csizma. Van
Sok ollyan is, a’ mellynek pitvarában
Kapczát von a’ pantofli alatt nyögő
Vert gazda, vagy piszengve kin marad.
O Csárda, kedvesbb énnekem szugod,
Mint e’ bolondok’ czifra bábozási.
Te nappal, éjjel, sárosan, megázva,
’S bár jöjjek ollykor negyvened magammal,
Engem jó kedvvel véssz, mint eggy Királyt,
’S mint eggy Királyt, jó szívvel látsz magadnál.
Maradj békével e’ pusztán! Kemenczéd
Süssön még jobb czipót mint Kecskemét ád,
Pinczédbe folyjon Kőrösnek bora,
’S sok Útas nyúljon-el falad’ tövében.
| Csikós gulyás nép’ clubja, rossz vityilló,
Körüldünnyögve a’ szúnyogok’, legyek’
Legiójitól ’s a’ békák’ ezredétől,
Vesztökre a’ marhatartó jámboroknak,
Ki tett, zsiványok’ fészke, jer, beszéld,*
beszéld, <el,>
Ki tett e’ puszta helyre tégedet?
Te nem vagy a’ minek vágysz látszani;
Fel nem veszed az Útazót kebledbe,*
Az Útazót <kebledbe> nem veszed fel kebledbe A megváltoztatott sorrendet szavak fölötti számok jelzik.
Bár álnokúl e’ czímet hordozod.
Négy megkopott fal, roskadásnak indult
Kürtőd, bogárteknőjű*
bogárteknőjű A nőjű nejü-ből jav., a sor szélén megismételve a javított alakot. fedeled,Játéka a’ nyári megdühűlt szeleknek,
Ez mind az, a’ miben kevélykedel.
’S melletted eggy gödör, melly rejtve tartja
Piros pofájú szurtos csábítódat,
És a’ leásott vastag két bitó,
Hová vendégid a’ lovat <kötik.>
Bográcsod, és e’ meghasadt fazék,
<És a’ lehullott marha’> pecsenyéje,
Nagy számban nem hoz szállókat neked.*
<te>neked
Gyanús előttök a’ czégér, ’s remegve
Futnak tovább, ’s készebbek kinn tanyázni,
’S didergve várni a’ reggel’ érkezését,
Melly hosszú útjoknak végét hozzafel.
De bezzeg a’ midőn borúl az ég,
A’ terhes fellegek csatára kelnek,
Villámlik, csattog, hull a’ menny’ nyila.
Nyargalnak a’ szelek, a’ zápor ömlik,
’S a’ puszta eggyszerre nagy tenger leszen:
Oh, akkor elhagy a’ finnyáskodás!
Nem kérdünk akkor Farkast, és Arany-Sast,
Nem a’ Vad-Embert és a’ Hét-Electort;
Jobb Numeró miatt nem zaklatgatjuk
A’ tévedt kulcsot nem lelő legényt,
’S hotel-garní gyanánt van szűk hajlékod.
Építgetés, nagy hívság van tebenned!
Hazánk most e’ kórságban nyavvalyog,
Míg, ’s bár ne későn! csabultsága eloszlánd.
Ki boldog csöndben élni vágy, szorítsa
Szűkebb korlátba szívét, ’s azt elérte.
Templom-magosságú márványfalak,
Trümeauk, parquétek,*
<parkétek> parquétek kristály lüszterek,Carrárai urnák, porcellán pagódok,
’S a’ túlvilágnak színesb*
színesb<b> fájivalBélelt nyugvásra-vonszó pamlagok,
’S ti vagytok a’ boldogság’ czímere?
’S az köztetek <lakik? ’s csak köztetek?>
Eleink, még józanok, nem vágytanak
E’ balgatagságokra. Nékik a’ tölgy,
És a’ vadon-termett barkócza ’s körtve,
Adott elég szép bútort; a’ fenyő
Deszkázatot, ’s nem gyéren a’ tapasz.
Megfértek eggy szobában, és ha sok
Vendégök érkezék, csak ponyva kelle,
Nem kárpitokkal bévont nyosszolya.
Csáté vala a’ fedél, ’s a’ ház’ falát
Megholt barátjaiknak czímereik,
Nem tarka papiros, nem selymek ékesíték.
Ládájokban volt, és nem kinn,*
és nem kinn, <az> Az és sor fölötti betoldás. ezüstjök;Fa széken ’s lóczán űltek asztalokhoz;
Az étek ónban jött fel és*
jött<->fel<,> és cserépben,’S a’ mit majorjok és a’ kert adott.*
A sor az előző sor melletti utólagos betoldás, azonos színű tintával (másolási hiba miatt).
’S e’ durva nép közt*
közt<t> kedv, nyájaskodás,’S való barátság fogtanak lakást.
Most megvan a’ szín: nincsen a’ valóság!
Hány cabinétet látni most, hová
Belépni nem mer patkós csizma. Van
Sok ollyan is, mellynek*
<a’> mellynek pitvarábanKapczát von a’ pantófli alatt nyögő
Vert gazda, vagy piszengve kinn*
piszengve kinn Az első szóban az n sor fölötti, a második szó végi n pedig sor alatti betoldás, a piszengve megismételve a sor mellett. marad.O Csárda, kedvesb*
kedvesb<b> énnekem szugodMint a’ bolondok’ czifra bábozása!
Te nappal, éjjel, sárosan, megázva,
’S bár jöjjek ollykor negyvened magammal,
Engem jó kedvvel véssz, mint eggy Királyt,
’S mint eggy Kiralyt, jó kedvvel látsz magadnál.
Maradj békével e’ pusztán! Kemenczéd
Süssön még jobb czipót mint Kecskemét ad;
Pincédbe folyjon Kőrösöd’ bora,
’S sok útas nyúljon el falad’ tövében!
| Hová bundás vendégid a’ lovat,
Hogy míg ők isznak koplaljon, kötik.* Némileg más írással készült javítás: vendégid a’ lovat, <kötik>, a vendégid elé a sor alatt betoldva: bundás. A lap aljára eső sor alatt, a lap legalján a következő sor olvasható: Hogy míg ők isznak koplaljon, kötik.
Melly még is bűzöl a’ hullott paczaltól.*
Az áthúzott sor mellé írva az előző kézzel: <Melly a’ dögbéltől még most is büdös>, majd ez is áthúzva, s a lap tetejére írva: Melly még is bűzöl a’ hullott paczaltól.
vett e kedvelt lakást?*
Az utóbb áthúzott rész alá írva a másik kézzel. |