Nem mérsékli soha
Kedvét az halandó.
Akár öröm érte,
Akár csapás,
Az állhatatlan,
Szűk vagy tág határán,
Itt is, amott is,
Mindég túl lebeg.
Mosolygva pillant
Rá a’ vak Szerencse,
S pulya társai
Csodálva nézik
A’ ragyogót,
Akkor Isten ő!
Akkor ő az Isten!
De ha sarkba rugá
A’ Változó,
S tündér pillogását
Pulya társai
Többé nem csodálják;
Ő, s egyedűl ő,
Boldogtalan.
Ha tudatlan ujjal
*ujjal Az u ú-ból jav. az ékezet áthúzásával.
A’ békateknő’
Húrjairól
Eggy magányos hangot
Pattanthata le,
*Pattanthata<->le Utólag kihúzva.
Ő Májának
Legkedveltebb gyermeke;
Ő a’ nagy Heraklesz,
*Heraklesz<’>,
Ha sárgulacsával
A’ csiripoló
Verébserget
Szétt űzheté,
S botja bogácsfőt
Verhete le.
*Verhete<->le Utólag kihúzva.
Gyönyörködéssel
Nézi a’ bohó nemet
Zeüsz, az őszszakállú;
Gyönyörködéssel
Emlékezik,
Mint nyargala hajdan,
Még kisded Isten,
Amalthea körül
A’ szökellő gödölyén;
S hogy verte földhöz
A’ horgas-türkű bakot,
Mint később az elfajult
Tellusz’ magzatit;
S vissza sohajtozik
Gyermeki boldog
Napjaiba.
Így múlatja magát
A’ cselédit-
Szerető atya,
Midőn ezek
Kártya-váraikat
Szintén az égig felviszik,
S örűlnek hogy a’ nagy
Munka közel van
Már már a’ tetőhöz,
S eggy gyenge lebel,
Vagy társaik’
Vásottsága,
Az újabb Bábelt
Össze lohasztja.
De nem így, midőn
A’ vétkes halandó
Az égieknek
Asztalaikhoz
Tolja magát,
S nektárjoktól
Elittasítva,
Istenekbe kap,
És Istenekhez
Hasonlatos
Nagy földiekbe.
Akkoron Zeüsz,
A’ gonoszt-útáló,
A’ kérlelhetetlen
Szent Nemesiszt
Az esztelenre küldi ki;
*küldi<->ki Utólag kihúzva.
S az hatalmas karral
A’ sötét Erebusz’
Mély üregébe
Sujtja a’ kevélyt;
Hol az ádáz
Eumenídek
A’ tiszteletlent
Skorpiókkal
Ostorozzák,
S az éh keselyű
Tépdeli máját
A’ sikoltozónak.
Ah, a’ sikoltozás
Nem szelidíti meg
*szelidíti<->meg Utólag kihúzva.
A’ gonoszt-utáló’
Nagy haragját!
Nem a’ hajthatatlan
Három királyt
A’ földek alatt!
Boldog az, a’ ki
Néki-szabott
Szűk vagy tág határán
Soha túl nem lép;
És Istenekhez
Nem mérkezik.
A’ fellegeket-
Rengető Zeüsznek
*A szöveg itt véget ér.
Körmös keselyűji
Még éhezik
A’ kajánok’ máját;
Még a’ három Király’
Sokfejű ebe
A’ földek alatt
Szomjúzza véreiket.