HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Kazinczy Ferenc összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
LEONÍDÁSZ,
A’ THERMOPYLAEK’ HŐSE1
Szimonidesznek e’ véghetetlenűl szép Epigrammját Cicero is fordítá: Hospes, dic Spartac nos te hic vidisse jacentes, Dum sanctis patriae legibus obsequimur. – Az a’ föld alól feljövő, lelket rázó, bús szózat sem Cicerónál, sem annyival inkább nálam, nincs vissza adva, ’s nálam egyedül Leonídász szóll, nem az ő szent háromszázai. A’ koszorú a’ Görögöt illeti. – Herder így adá: Wanderer, sag’s zu Sparta, dass, seinen Gesetzen gehorchend, Wir erschlagen hier liegen. – Jól, igen jól; jobban ’s hívebben mint Cicero, ’s nem olly virágosan mint én: de az ő Epigrammája nem tölti-be a’ két sort. – Meghívom Költőinket, adják szerencsésebben. A’ vers érdemli a’ vetélkedést.
Vándor! szent, hova lépsz, a’ hely. Menj, mond-el hazánknak,
Hogy törvényeiért kész vala veszni fija.