Ez az Epigramma homályos, érthetetlen. De csak azoknak kik a’ történetet nem tudják. ’S mi nem homályos, mi nem érthetetlen az illyeneknek. – A’ történet ez.
A’ Salamiszi nagy napon a’ Görögök’ Vezérjei tanácsot tartottak, mint kelljen a’ hazát a’ Xerxesz’ rettentő ereje ellen megtartani. Themistoclesz is elmondá a’ maga vélekedését. Az nem lele javalást. Azomban Themistoclesz, a’ ki érzette hogy ez legyen a’ legalkalmasabb mód Xerxesznek megfelelni, a’ tanácslástól el nem állott. A’ Szpártai Vezér látván hogy ez az ellenkező vélekedéseknek nem enged, pálczát foga Themistocleszre, ’s ez azért meg nem szünt állítását vítatni. Παταξον, µεν ἀκουσον δε (üss de hallgassd a’ mit mondok), kiálta. – Ugyan ez a’ Themistoclesz a’ hálátalan haza’ üldözései ellen Xerxesznél talált védelmet. A’ barbarus azt hitte, hogy a’ megbántatott Themistoclesz kész lészen magáért bosszut állani az ő seregeivel, ’s megcsalta magát reményében; Themistoclesz készebb volt mérget inni, mint istentelen kezeket emelni anyjára, a’ hazára.
A’ ki ezt megolvasta, megérti az Epigrammát. – „A’ ki hazája’ szeretete miatt kész botot szenvedni, hiv is, nagy is: a’ ki a’ bántó haza ellen fegyvert nem ránt, az hiv, de nem nagy – mert az, a’ ki nem akar istentelen lenni nem nagy, hanem csak jó! – Nagy-e a’ ki az anyját meg nem öli?” [A záróidézőjel hiányzik, pótoltuk.]