Ámbár lelkemet Ísisz és Osírisz
Elysjumba kapá, nem állhatám-meg,
Hogy nagyot ne kaczagjak, a’ midőn eggy
Füstös Amphionunk, kit édes hangjaid
Tornáczodba vonának, ezt kiáltá:
’S jaj, mint bíg az imillyen! Andri, hallod
Mint meg bíg ? Uczu, kezdd-el: Hol lakik Kend…!