1810 Aa |
1810 Ab |
1811 Ab |
|---|---|---|
Catull. Epigr. No 53. Risi nescio quem modo in corona,
Qui cum mirifice Vatiniana
Meus crimina Calvus explicasset,
Admirans ait haec, manusque tollens:
Di magni! salaputium disertum.
Ámbár lelkemet Ízisz és Ozírisz (Zauberflöthe)
Elyzjumba kapá, nem állhatám-meg
Hogy nagyot ne kaczagjak, a’ midőn eggy
Füstös Amphionunk, kit édes hangjaid
Tornáczodba vonának, ezt kiáltá:
„Mint bíg (bőg) a’ pipogya! Andri!” ’s eggyet inte
Fejével; „nosza kezdd-el: Hol lakik Kend…”!1
Hol lakik Kend Húgom Asszony? Keresztúrban etc.
eine Vaudeville des Pöbels und der Zigeuner Musikanten. | Tornáczodba vonának,*
<kialt> vonának ezt kiáltá:’S jaj, mint bíg (bőg) az imillyen! Andri, hallod
Mint meg bíg? Uczu, kezdd-el: Hol lakik Kend…!
[…]
| Ámbár lelkemet Ísisz és Osírisz
Elysjumba kapá, nem állhatám-meg,
Hogy nagyot ne kaczagjak, a’ midőn eggy
Füstös Amphionunk, kit édes hangjaid
Tornáczodba vonának, ezt kiáltá:
’S jaj, mint bíg az imillyen! Andri, hallod
Mint meg bíg ? Uczu, kezdd-el: Hol lakik Kend…!
|