HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Kazinczy Ferenc összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Az avatatlan.
Catull. Epigr. No 53. Risi nescio quem modo in corona,
Qui cum mirifice Vatiniana
Meus crimina Calvus explicasset,
Admirans ait haec, manusque tollens:
Di magni! salaputium disertum.

Ámbár lelkemet Ízisz és Ozírisz (Zauberflöthe)
Elyzjumba kapá, nem állhatám-meg
Hogy nagyot ne kaczagjak, a’ midőn eggy
Füstös Amphionunk, kit édes hangjaid
Tornáczodba vonának, ezt kiáltá:
„Mint bíg (bőg) a’ pipogya! Andri!” ’s eggyet inte
Fejével; „nosza kezdd-el: Hol lakik Kend…”!1
Hol lakik Kend Húgom Asszony? Keresztúrban etc.
eine Vaudeville des Pöbels und der Zigeuner Musikanten.