Titkunkat sejti nénje, ’s rettegéssel
Lát engem a’ szép gyermekért epedni,
’S ő titkon néz rám, ’s elfojtott nyögéssel.
Mit fél? mit tart? Nem tisztelem tilalmát.
Az csak makacs kéj; tilt, hogy kínozhasson.
Én dúlhatnám e fel Bellim’ nyugalmát?
Oh hagyj magunkra, jó Öreg, bennünket
Ne tilts, ’s jók lészünk: tilts, ’s meg lészesz csalva.
Szerelmünk fogja fékezni tüzünket.