1827 Aa |
1830–1831 Ab |
|---|---|
Titkunkat sejti nénje, ’s rettegéssel
Lát engem a’ szép gyermekért epedni,
’S ő titkon néz rám, ’s elfojtott nyögéssel.
Mit fél? mit tart? Nem tisztelem tilalmát.
Az csak makacs kéj; tilt, hogy kínozhasson.
Én dúlhatnám e fel Bellim’ nyugalmát?
Oh hagyj magunkra, jó Öreg, bennünket
Ne tilts, ’s jók lészünk: tilts, ’s meg lészesz csalva.
Szerelmünk fogja fékezni tüzünket.
| Titkunkat sejti nénje, s rettegéssel
Lát engem a’ szép gyermekért epedni;
S az lopva néz rám, s elfojtott nyögéssel.
Mit fél? mit tart? Nem tisztelem tilalmát.
Az csak makacs kéj; tilt, hogy kínozhasson.
Én dúlhatnám-fel Bellym’ nyugodalmát?
Oh hagyj magunkra, jó Öreg, bennünket!
Ne bánts s jók lészünk: bánts,*
bánts<z>, s meg lészesz csalva.Szerelmünk fogja fékezni hevünket.
|