Itt állottanak ők, azok a’ Nagyok. Erre tekintett
György, Erdélye felé, erre sohajta
*erre <tek> sohajta
Ferencz.
Zrínyinek itt állott unokája elöntve könyekkel,
A’ mikor a’ nap költ, a’ mikor arra leszállt.
Nemzőjét, rokonát, férjét keseregte, szülöttjét,
Bús lyány, bús testvér, bús anya, bús feleség.
„Ah, a’ helly nem az a’ mi vala!
*vala<,>!
ők eltűntenek innen!”
Eltűntek! De te nem látod e rémjeiket?