Itt állottanak Ők, azok a’ Nagyok! Erre tekintett
György Erdélye felé, erre sohajta Ferencz.
Zrinyinek itt állott unokája elfutva könyekkel,
A’ mikor a’ nap költ, a’ mikor arra leszállt.
Atyját, testvérét, férjét keseregte, szülöttjét,
Bús lyány,
*<anya,> lyány, Az áth. szó fölé írva.
bús testvér, bús anya, bús feleség. –
Ah! nem az a’ helly a’ mi vala! Ők eltüntenek innen.
Nem tüntek –