A’ Tünet szörnyü Metaphisicus
’S badar beszédén látni, hogy sokat
Olvasta Platot. Engem ízletem
Más utra vonsz-el: ’s a’ ki napjait
A’ szépnek szentelé, ’s még a’ Valót is
Azért kedvelli, mert alakja szép:
És a’ Való ’s a’ Szép egy tő-Virágai,
Testetlen lelken úgy nem lel ketset;
Mint a’ lelketlen testen nem. Csatázott
Felettem a’ két isten itt is, és
Az, a’ kitől a’ Szollo el vonni igyekszett
Sokszor sugallá, hogy tekintsem a’
Palást alatt a’ ketske-lábakat.
A ketske-lábakat nem láttam én;
De nem kevés heljt a’ letzkét mosoljgám.
A’ sok semmit nem ér. A’ Bölcs Szabad?
Oh az! ha néki csendes ejszakát,
’S más nap’ jo reggelt nem mond – a’ Profosz.