[az utolsó 6 sor]
Én nem mosolygom a’ járgont, ’s kerűlöm
A’ kik mosolygják, mert az nékik új,
’S egyedűl azt értik, a’ mit minden ért.
De mégis a’ sok sok. ’S a’ bölcs szabad?
Oh az, ha néki csendes éjszakát
’S jó reggelt nem mond más nap a’ – profosz.