(Bodrog.)
*A sor fölé írva, bekarikázva.
Cayster és nem … e’ szép víz neve.
Zavaros! büdös! de semmi! Benne ÉN lakom.
Én nem vagyok l ú d többet; én h a t t y ú vagyok!
Mert úszni láb és szárny nekem is adattatott.
Pöffedj begyem, ’s te nyak, ha nem hajolsz, meredj.
Hattyúnyakat jól játszol; a’ ki lát, csudál.
El, el, te Kolcsaggém, vizemnek széliről!
Te úszni nem tudsz, bár fejér tolladdal a’
Hadak’ Vezére kalpagának fényt szerez,
’S gyémántboglárt rak rája; nem tudsz úszni te!
Én úszni jól tudok. Oh kegyetlen Istenek,
De mért adátok nékem e’ csúf gágogást!
Miért adátok nékem e’ csúf gágogást!!
Miért, miért e’ rút, ez ocsmány gágogást!!!