Cayster és nem – – – e’ szép víz neve. (Bodrog.)
Zavaros! büdös! De semmi! Benne én lakom.
Én nem vagyok lúd többet; én hattyú vagyok!
Mert úszni láb és szárny nekem is adattatott.
Pöffedj begyem, ’s te nyak, ha nem hajolsz, meredj.
Hattyúnyakat jól játszol; a’ ki lát, csudál.
El, el, te Kolcsaggém, vizemnek széliről!
Te úszni nem tudsz, bár fejér tolladdal a’
Hadak’ Vezére kalpagának fényt szerez,
’S gyémántboglart rak rája; nem tudsz úszni te!
Én úszni jól tudok. Oh kegyetlen Istenek,
De mért adátok nékem e’ csúf gágogást!
Miért adátok nékem e’ csúf gágogást!!
Miért, miért e’ rút, ez ocsmány gágogást!!!