A’ tunya
*A’ <…> tunya
Borz szennyes gödréből nézte szökésit
Eggy ágról más ágra az Evetnek; gödre felett ez
A’ Pánnak szentelt agg tölgyben vötte lakását.
Hé rokon, ugymond a’ tunya Borz, te felejted e, hogy négy-
Lábúvá teve téged is a’ Természet? idétlen
Gőg az, hogy te lakást a’ földön venni pirulgatsz,
S a’ tollas nép közt lakozol. Társ, szállj le közinkbe,
Légy a’ mik mi vagyunk, s hagyd ugrálásidat. Ugrik
Medve komám, ugrom magam is; de mi tisztesen ugrunk.
Hallotta a’ leczkét az Evet, s a’ tisztes Borznak
Ezt felelé: Társak volnánk; de te Borz vagy: egyéb én.