Nem a’ minden Világok’ Oceanusiba
Merítem-el magamat! nem ott akarok lebegni,
Hol a’ Legelébbteremttettek, a’ Világosság’ fijai,
Imádnak, mélyenn imádnak! ’s elalélnak örömökbenn!
Csak a’ veder’ cseppje körűl,
A’ Főld körűl, akarok csak lebegni, ’s imádni!
Halleluja! Halleluja! a’ veder’ cseppje is
A’ Mindenható’ kezeiből csorgott!
Midőn a’ Mindenható’ kezéből
A’ nagyobb Főldgomolyok csorgottanak!
Midőn a’ Világosság’ folyói zuhogni kezdettek ’s a’ hét Csillagzat leve,
Akkor csordúltál-el te, Csepp! a’ Mindenható’ kezéből!
Midőn a’ Világosság’ eggyik folyója csorgott, ’s Napunk leve,
Eggy Özönár csorgott, mint a’ felhőszakadás
A szirtekről, ’s felövedzett Oríon,
Akkor csordúltál-el te, Csepp! a’ Mindenható’ kezéből!
Kik azok az ezerszer ezrek,
Kik azok a’ Myriászok,
A’ kik e’ cseppen lakoznak, és lakoztak?
És ki én?
Halleluja a’ Teremtőnek!
Több Halleluja, mint főld csorgott!
Több, mint a’ hét Csillagzatok,
Mellyek fényből álltanak eggyüvé!
De te, Tavaszbogár,
Ki zőldaranyban játszol mellettem,
Élsz, és talám
Nem vagy halhatatlan!
Kijövék hogy imádkozzam,
’S ímé sírok! Bocsássd-meg, bocsássd-meg
E’ könnyet is a’ Végesnek,
Ó te, a’ ki mindenkor lessz!
Te a’ titkokat mind felfeded nekem,
Te, a’ ki engem a’ halál’ setét
Vőlgyén keresztűl fogsz vezetni! Akkor
Meglátom, ha vólt é lelke e’ bogárnak.
Ha csak alakra képzett por vagy,
Tavasznak gyermeke, légy megintlen egykor
Elrepűlhető, elszóródható por,
Vagy a’ minek hágy az Örök!
Önts újabb könnyeket szemem,
Örvendő édes könnyeket!
’S te, én kobozom,
Dícsérd az Urat!
Körűl
*Körűl<e>
van keríttve pálmanövéssel
Körűl van megintlen Kobzom. Dallom őtet!
Itt állok. Előttem ímé minden,
*minden<!>,
minden!
Mindenhatóságot hirdet, ’s csudát!
Mély tisztelettel nézem a’ Teremtést,
Mert Te!
Nevezetlen! Te
Alkottad azt!
Szellők, kik engem megöleltek, ’s égő
Arcúlatomra hűsséget fuvalltok,
Titeket csudálatos
*Ti<k>teket csudá<l>latos
szellők,
Az Úr kűldött? a’ Véghetetlen kűldött é?
De ím’ elállnak, már alíg lehellnek.
*lehellnek<!>.
A’
*A’ <A’>
reggeli nap elrekken!
Felhők tolongnak-elő!
Szemlélhető az, a’ ki jő,
*jő<n>,
az Úr!
Repűlnek, szakadnak, süvőltnek a’ szelek!
Meghajlik az erdő! hánykódik a’ víz!
Szemlélhető vagy, mint embereknek
Lehetsz az, óh az vagy! az
*<ó> az
vagy, Örök!
Meghajlik az erdő, a’ víz ellapúl,
’S én nem borúlok-le arcúlatomra?
Isten! óh Isten! irgalmas ’s kegyelmes!
Te Közelvaló … irgalmazz nekem!
Hogy éj az őltözeted?
Ez az éj áldás a’ főldnek.
*főldnek<!>.
Atyám, te nem haragszol!
Jön, éledést önteni
A’ tápláló kalászra!
*<kalásznak> kalászra!
A’ szívvídító gerézdre!
Nem haragszol óh Atya!
Minden csendes teelőtted, óh Közelvaló!
Minden csendes ím körűlttem.
Az Aranybogár is ébredezni kezd!
Nem lelketlen é ő? halhatatlan é?
Óh ha, mint illene, magasztalhatnálak!
Mindég dicsőbbenn ismérteted magadat!
Mindég ijesztőbb lessz az éj körűltted,
’S áldomással teljesebb!
Látjátok a’ Jelenvaló’
*a’ Jelenvaló’ Sor fölötti betoldás.
tanúját, látjátok a’ lecsapó villámot?
Halljátok a’ Jehovah’ dörgéseit?
Halljátok é? halljátok é,
Rendítő dörgésit az Úrnak!
Isten! … Isten! … Úr! …
Irgalmas, kegyelmes!
Imádott, dicsőített
A’ te nagy neved!
’S a’ szélvészt amott? Viszi a’ mennykövet!
Mint zúg! mint tépi az erdőt!
’S elhallgat! Im’ lassan ballag
A’ nehéz borúlat!
Látjátok új tanúját, látjátok a’ szikrázó Villámot?
Halljátok fennt a’ felhők köztt az Úr’ mennykövét?
Igy mond: Jehovah! Jehovah! Jehovah!
’S az öszvetört erdő gőzölög!
De nem a’ mi kalyibánk!
Kegyelmező Atyánk meghagyá
Rontójának,
Hogy kalyibánk mellett elmenjen!
Imé már hull, már zúgva esik
Mindenfelől a’ kegyelmes eső!
Immár, mint szomjúza! enyhűlve van a’ főld,
’S letette az áldást a’ menny’ kebele!
Lássd, nem jön többé szélvészben Jehovah:
Csendes lassú lengezésbenn
Jön Jehova,
’S meghajlik alatta a’ béketegez!