SZELMÁR.
Óh ne sírj, te, kit olly igen szeretek,
Hogy tőled egy bús nap elszakaszt!
Majd ha amonnan Heszperusz rád tekintget,
Én, Bóldog, itt leszek.
SZELMA.
De setét éjben hágod-meg a’ szirteket!
Vakító setét éjben lebegsz a’ vizek’ színénn!
Ha eggyütt kockáznám véled éltemet,
Én, Bóldog, sírnék é?