Idvez’ légy nékem, tiszta Hóld,
Az éjnek meghitt Kedvese!
Elszaladsz? Óh ne menj, múlass Búbarát!
Imé megáll; a’ fellegek ballagnak-el!
Csak a’ tavasz’ ébredte szebb,
Mint a’ nyár’ csendes éjjele,
A’ midőn fürtjein harmatcsepp ragyog,
’S piross orcával jő-fel
*jő<n>-fel
a’ víg dombokonn!
Barátim, ah! már sír’tokat
Hideg komoly moh nőtte-bé!
Be bóldog vóltam én, míg még véletek
Láthattam a’ Reggel’ tüzét, ’s a’ csendés éjt!