Kapcsolattörténet: Puky István (1778-1848) Csokonai közeli barátja, támogatója (Csikszentsimoni Endes Miklós 1779-es dátumot ad meg Puky születési idejeként, vö. Csikszentsimoni, 1938). Barátságuk kezdetét hagyományosan közös sárospataki tanulmányaik idejére, 1796-ra szokták tenni, mégpedig éppen Puky visszaemlékezése alapján: „1795 Eszt[endő]ben a Magyar Törvény tanúlása kedvéért bé menvén S[áros]patakra, – megkértem Correpetitor társamnak. De természetes szabad gondolkodása, a’ Haza törvényes szövevényeivel meg nem egyezhetett, – ezért-is kevesse gyakorolta a’ közönséges letzkéket.” (CsEml. 219. l.) Kilián István azonban felvetette, hogy bár „Puky és Csokonai barátságának első nyomai a költő sárospataki tartózkodásától datálhatók, de úgy tűnik, hogy ez a baráti kapcsolat sokkal régebbi eredetű”. (Kilián, 1979, 605. l.) Ebbéli véleményét Csokonai 1796-ban, Nagy Gáborhoz írott levelének következő soraira alapozta: „Tiszteld édes Barátom P – I – Urat, és e’ jó szivű Tudós Hazafinak ajánlj kedves emlékezetébe”;* mint írja: „Ez a rendkívüli jóbaráti viszony, amelyről ebben a levélben is olvashatunk, hosszabb időtartamot tételez fel. Csokonainak már korábban is ismernie kellett Puky Istvánt. Ismeretségük nem pataki eredetű.” (Kilián, 1975, 623. l.) A végkövetkeztetés alapvetően logikus, de több mozzanatot talán mégsem vesz számba kellő súllyal: a/ Csokonai és Puky a levél megírásakor együtt időznek Sárospatakon (hacsak Puky hosszabb időre el nem távozott Patakról Debrecenbe); b/ Puky 1796-ban még csak 17–18 éves, így sokkal korábbi ismeretség sem tehető fel, és Csokonai dicsérő jelzői („jó szivű Tudós Hazafi”) sem tűnnek teljesen adekvátnak Pukyra vonatkoztatva; c/ a levél másolója, aki egyébként maga Puky volt, nem írta ki a nevet, csak P – I – monogramot alkalmazott, csakúgy, mint más esetekben is (Kilián István pedig a CsMM, 1973 kiadását használta, amelyben nem monogram, hanem Puky neve szerepel a kérdéses helyen, a monogramra való utalás nélkül). Kérdés, hogy Csokonai és Puky barátságának kezdetét datáljuk-e tehát 1796-nál korábbra, vagy esetleg inkább más személyt keressünk a P – I – monogram mögött. Ez utóbbi lehetőség mindenesetre jobban illeszkedik Puky életrajzához, és a költővel való kapcsolatáról tudottakhoz. De ki lehet akkor a relytélyes P – I–? Szilágyi Ferenc, szóvá téve, hogy a CsMM, 1973 nem oldja fel a kérdéses levélben található másik rövidítést („A – fi”), zárójelben, mintegy mellékesen felveti, hogy „bár meglehet, hogy a radikális gondolkodású Péchy Imre, alispán, később főiskolai és egyházkerületi főgondnok rejtőzik a rövidítés [ti. a P – I – monogram] alatt” (Szilágyi, 1981, 280. l.). Csokonainak Péchy Imréhez fűződő kapcsolatáról semmilyen egyéb adattal nem rendelkezünk, s ez meggondolkodtató; de az is meggondolkodtató, hogy Péchy abba a Bihar vármegyei reformszellemű nemesi rétegbe tartozott, amelyhez Csokonai is több személyes szállal kapcsolódott, részben közvetlenül, részben baráti köre által (Berzeviczy Pál, Abaffy Ferenc, Bessenyei Sándor, vö. Szilágyi, 1981, 256–257., 279. l.). S ehhez számlálhatjuk azt a tényt is, hogy Puky másolatgyűjteménye éppen a költő máshonnan nem ismert, filozófiailag, politikailag merész szellemiségű műveit őrizte meg viszonylag nagyobb számban. Pontos választ a felvetett kérdésekre nem tudunk adni, leginkább azt tartjuk valószínűnek, hogy nem Puky Istvánt kell értenünk a Nagy Gáborhoz szóló levél P – I – monogramja mögött, s így Csokonai és Puky kapcsolatának kezdetét a sárospataki közös évtől, 1796-tól számíthatjuk.

Ezután útjaik elválnak, Csokonai Pozsonyba, majd a Dunántúlra megy, Puky István 1798-ban megházasodik és visszatér Tiszaigarra (vö. Kilián, 1977b, 45. l.). Az a fel-felbukkanó adalék, hogy kapcsolatuk első verses megörökítése 1797-re tehető (A’ Békekötésre) nem tartható fenn, mert abban a kéziratban még nem Puky neve szerepel (1797. december 24-i levél*), az csak a Lilla-dalokbeli változatban olvasható:

(MTAK. K 672/III. 71a.)

Következő találkozásuk 1800 nyarán lehetett, erről közvetlen adatok nem maradtak fenn, viszont egyértelmű nyomok utalnak rá. A Debrecenbe alighogy (májusban) hazatért Csokonai júliusban már Miskolcon van, innen keltezi legalábbis 25-én a Borbély Gábor és Vay Janette házasságára írott költeménye, A’ Szépség’ ereje a’ bajnoki szívenn előszavát. Ennek fogalmazványlapjain (MTAK. K 672/III. 58a–59b., 60ab.) pedig több apró vers, epigramma kézirata is található, melyek Puky István feleségéhez, Darvas Annához (1780–1854) íródtak (vö. Nagy Gábor és Puky István emlékező sorait, CsEml. 219., 387. l.). E verseket Vargha Balázs “szerelmes epigrammasorozat”-nak nevezi, s a bennük felsejlő „lenge enyelgések” kapcsán, valamint a Borbély Gábornénak írott 1800. szeptember 18-i levél egy mondatára* hivatkozva felveti, hogy esetleg „komolyabb játékba mentek bele mindketten” (Vargha, 1974a, 273–274. l.). Kilián István ezt a lehetőséget határozottan cáfolja: „A magam részéről, úgy hiszem, hogy Csokonainak a Puky István iránt érzett barátsága eleve kizárta még annak a lehetőségét is, hogy kettőjük között akár a leggyengédebb kapcsolat létrejött volna. Az nincs kizárva, hogy a szép fiatalasszonynak, mint manapság is minden asszonynak, megdobogtatta szívét a költő egy-két enyelgő, bókoló versével, s talán Csokonai is szívesen vette észre a bókok hatását. De így udvarolt Csokonai Borbély Gábor fiatal feleségének is, s őt is a magyar Alföld két legszebb nője közé emeli. […] Bármilyen mély is volt ez a szerintem soha ki nem mondott, mindig titkolt szerelemérzés, az bizonyos, hogy Csokonai és Puky barátsága emiatt soha meg nem romlott, sőt ugyanemiatt Puky és felesége közötti viszony el nem mérgesedett.” (Kilián, 1975, 619–620. l.) Jóllehet kezdetben még az érzés lehetőségét is tagadja Kilián István, később pedig ki nem mondott szerelemérzésről beszél, azzal tökéletesen egyetértünk, hogy semmilyen nyoma nem fedezhető fel egy ilyen feltételezett kapcsolatnak, semmilyen hatását nem érzékeljük a Puky házaspár egymás közötti és Csokonaival való viszonyában. Az a tény, hogy később (1813-ban, ld. Kilián, 1977b, 48. l.) elváltak, ekkorra nem vetíthető vissza, noha más adatok felvetik, hogy már a kezdetektől fogva nem lehetett harmonikus a viszonyuk. De e kérdés már átvezet ahhoz a problémához, amely az 1800–1801 fordulóján váltott levelek hátterét képezi.

Puky az 1800 december végi levélben* olyan eseményekre utal, amelyek még Csokonaival való együttlétük idején történtek, s amelyek végső eredményeképpen a Gesztelyben való megtelepedés és az önálló, független gazdálkodó élet mellett döntött. Szülei korai halála után nagyapja, Széky Zsigmond (vö. Csikszentsimoni, 1938, 25. l.) nevelte fel, s még házassága után is mellette éltek néhány évig. A levél homályos utalásai alapján arra lehet következtetni, hogy a nagyapa és az unoka között volt feszültség, amelyet az örökrész kiadásával, a Tiszaigarról való elköltözéssel oldottak fel. „Ebben a vitában úgy tűnik a Puky és Darvas Anna közötti viszony nem romlott, sőt mintha a bajban inkább összekovácsolódtak volna” – írja Kilián István a levélre utalva (i. m. 44. l.). Később azonban egy másik levélre hivatkozva ugyanezen eseményeket már így kommentálja: a „Puky István és felesége közötti viszony már meglehetősen korán megromlott, s nem ok nélkül panaszkodik Puky, hogy feleségét hűtlensége és vesztegetései után is tartotta. Puky István tehát szinte házasságkötése kezdetétől tisztában volt Darvas Anna »kicsapongásaival«, s emiatt kellett elhagyniuk a nagyapai házat, Széky Zsigmond otthonát.” (I. m. 48. l.) A hivatkozott levélben ugyanis, melyet Puky az örökrészét kérő, könnyű életet élő fiához írt az 1820-as évek elején, ez áll: „Mit adott nékem-is a’ Nagy Atyám 2 esztendeig laktam mellette mint Házas fiú, ’s minek utánna az Anyád ki csapongásait nem szenyvedhette, a’ maga nyugodalma tekintetiből az általa zalogba vett Gyömrei és Maglódi Józságaimért adta a’ Gesztelyi és Kaki Jószágot” (uo.).

A nagyapa és a meny tehát nem jöttek ki egymással (Darvas Anna egyébként az anyjával sem volt jóban, vö. Kilián, 1977b, 47. l.). Ekkor, 1800–1801 fordulóján azonban Puky, úgy tűnik, még felesége pártján állt, e levélben is azt írja: „Sokszor meg vidámit bennünket az én Kedves Feleségem jó szive, ’s nyájas vélünk mulatozása”,* vagyis nem látszanak feszültségek. A későbbi levelek hangvétele, utalásai is ugyanerre engednek következtetni, s Csokonai is így köszön el 1801. január 13-i záradékában:* „Élj Kedvesed’ ölében ’s a’ Boldogság mosolyogjon reátok!” Később, mikor már megromlott a házaspár viszonya, visszamenőleg is másként ítélhette meg Puky a korábban történteket, ez hangzik ki a fent idézett, fiának szóló levélből, amelyben még azt is elmondja fiának, hogy „én Anyadat hűségtelenségéért ’s vesztegetéseiért mig a’ Nagy Anyád meg nem hólt tartottam” (idézi Kilián, 1977b, 48. l.). Ez azonban nem az önálló otthont alapító, a hamarosan (1802 tavaszán) gyermekáldás elé néző férfi nézőpontja, vagyis nem azé a Pukyé, aki e levélben előttünk áll.

Az 1803. augusztus 17-i az utolsó ismert levél* Csokonai és Puky István levelezéséből. Az 1801-ben együtt töltött nyár után már nincsenek adataink személyes találkozásaikról. A levelekből az tűnik ki, hogy ha találkoztak is, amit azért feltehetünk, erre meglehetősen ritkán került sor. Még levelet sem túl gyakran váltottak. Mindez azonban nem érintette barátságukat, leveleik hangneme változatlanul bensőséges volt.