Batsányi János (1763–1845) Tapolcán született, nem nemesi családban. Keszthelyen, majd a veszprémi és soproni gimnáziumban tanult, a bölcsészeti előkészítőt pedig 1783-tól a pesti piarista gimnáziumban végezte. Jogot tanult Pesten; 1784-ben báró Orczy István nevelőjeként a pesti Orczy-házban élt. Orczy István halála után, 1785-ben az Orczy család támogatásával Kassán a kamarai igazgatásban dolgozott mint gyakornok, majd később írnok lett. A korábbi irodalomtörténeti szakirodalom tényként kezelte, hogy itt lett szabadkőműves, ám szabadkőművességének a ténye nem bizonyítható; vö. Benda, 1952, 1957, II. 179. 1788-ban Kazinczy Ferenccel és Baróti Szabó Dáviddal Kassán megalapította a Magyar Museum című folyóiratot, amelyet a második számtól egyedül szerkesztett. A lap 1792-ig állt fönn. 1793-ban – miután egy felforgatónak ítélt verse miatt feljelentették – elvesztette az állását, és elhagyta Kassát. Gróf Forgách Miklós nyitrai főispán magántitkára lett. 1794. szept. 10-én tartóztatták le Budán. Perét dec. 2-án indították meg; periratait l. Benda, 1952, 1957, II. 572–618. 1795. máj. 22-én egy éves várfogságra ítélték; Batsányi fellebbezett, de az uralkodó a nádor javaslatára az ítéletet változatlan formában megerősítette. Augusztus elején Batsányit Kufsteinbe szállították. Itt ismerkedett meg és kötött barátságot a vele szomszédos cellában raboskodó Maret-val. 1796. máj. 23-án szabadult. Mivel semmi pénzzel nem rendelkezett, a kincstár költségén, katonai kísérettel hozták haza. Először Budán tartózkodott, majd Bécsben telepedett le hivatalnokként: 1796. aug. 4-én József főherceg helytartó Saurau megkeresésére hivatalosan közölte, nem látja akadályát annak, hogy Batsányi állást kapjon Bécsben. Batsányi a Hofkammer alá tartózó Bancaldirektionnál kapott napidíjas állást. Állásszerzése kapcsán a kortársakban felmerült a gyanú, hogy Batsányi esetleg konfidensi szolgálataiért kaphatott állami hivatalt (erről l. Szilágyi M., 2008.). 1804-ben a pénzügyi hatóságnál tiszteleti, majd november elején valóságos udvari fogalmazóvá lépett elő. 1805-ben feleségül vette Gabrielle Baumberg osztrák költőnőt. 1809-ben, amikor a franciák bevonultak Bécsbe, Napóleonnak a magyarokhoz intézett proklamációját átjavította (maga a fordítás minden bizonnyal Márton József munkája volt, l. ezzel kapcsolatban saját, 1816-os feljegyzését: Mikó, 1986, 173–181. [továbbá: Márton József – Kazinczynak, Bécs, 1810. február 16.* ‒ szerk.]). A Bécsből kivonuló francia csapatokkal együtt Párizsba távozott, ahol egykori rabtársa, Maret támogatta, 200 frankos évdíjat is biztosítva a számára. 1815. aug. 5-én a Párizst megszálló osztrák katonaság elfogta, Spielbergbe szállította, ahonnan 1816. aug. 14-én szabadult. Ezután kijelölt kényszerlakhelyén, Linzben élt haláláig. A Magyar Tudományos Akadémia 1843-ban levelező tagjává választotta. Kazinczy beszámolt 1803. júniusi, bécsi találko-zásukról, amikor is legelőször őt kereste föl a városban: KazPE., 289.* Kazinczy róla adott jellemzése a Szirmay munkájához írott jegyzeteiben (Szirmay - Kazinczy 1809-1811) olvasható: Benda, 1952, 1957, III. 389–392.
(Szilágyi Márton jegyzete, KazFogs., 421‒422.)