Szentjóbi Szabó László (1767–1795. okt. [6].) Író, kisbirtokos köznemesi család sarja. Ingatlanvagyonáról l. Benda, 1952, 1957, II. 335. Debrecenben tanult, 1786-ban kinevezték a nagyváradi nemzeti iskolába tanítónak. A Teleki család támogatására II. József 1789-ben kinevezte a nagybányai volt minorita gimnázium tanárává. II. József halála után, 1790-ben református vallása miatt állását elvesztette. Sikertelenül pályázta meg a pesti egyetem esztétika tanszékét (erről l. Szauder, 1971). A Helytartótanács szolgálatába lépett, elkezdett jogot tanulni. 1792-ben ügyvivő volt abban a helytartótanácsi bizottságban, amely Baranya vármegyében a püspökség és a jobbágyok közötti ellentéteket vizsgálta. 1793-ban gróf Teleki Sámuel erdélyi kancellár és bihari főispán titkára, tiszteletbeli aljegyző Bihar vármegyében (erről l. Deé Nagy, 1997, 132.). 1794-ben ügyvédi vizsgát tett. Vármegyei karrier reményében 1795. június 5-én kandidáltatta magát aljegyzőnek a bihari megyegyűlésen, de nem választották meg. 1794. dec. 11-én tartóztatták le. A Martinovics-összeesküvésben való részvételéért 1794. ápr. 27-én halálra ítélték, majd a nádor javaslatára az uralkodó az ítéletet bizonytalan idejű várfogságra enyhítette. Ítéletét l. Benda, 1952, 1957, II. 674–676. Aug. 7-én szállították Kufsteinbe. Szentjóbi már a fogság előtt nemi betegségben szenvedett, s mivel ezt nem kezelték kielégítően, 1795. okt. 6-án ez a betegség okozta a halálát is Kufsteinben; hagyatékáról l. Cservenka jelentését, Barco feljegyzését, valamint testvérének, Szabó Márton főhadnagynak a nyugtáját 1796. máj. 17-i dátummal: MOL Vert. A. 52. fasc. No. 21 ad A. köteg. Kazinczy egy 1827. júl. 24-i, Toldy Ferencnek szóló levelében is összefoglalta röviden az életrajzát: „Szent Jóbi Szabó László szegény Nemes atya gyermeke Ótományból (Bihar Várm.), Debreczeni deák volt, ’s Praeceptor talán Dobozy Uraknál. Nagyon szeretett volna Úr lenni, szemtelenségig menő előre törekedése tette szerencsétlenné. Ízlése’ szegénységét mutatják Versei. Widrig süsslich in seinen Arbeiten wie im Leben. [Kellemetlenül édeskés a munkáiban, mint ahogy az életben.] Valóságos párja annak [ti. Döbrentei Gábornak – Sz. M.], a’ kiről ma vett leveled végén szóllasz, de kevesebb kisimúlással, mert nem forga illy társaságokban. Egy átkozott gonorrh[o]eát vive fogságba, nem merte megvallani, skeletonná [csontvázzá] száradt, ’s megholt Kufsteinban 1795. Octób[er] 10dikén.” (Kazinczy – Toldy Ferencnek, Újhely, 1827. júl. 24. = KazLev., XX. 324.). Kazinczy és Szentjóbi Szabó kapcsolatáról l. még Debreczeni, 1995. Kazinczy róla adott, 1811-es jellemzése a Szirmay munkájához írott jegyzeteiben [Szirmay - Kazinczy 1809-1811] olvasható: Benda, 1952, 1957, III. 381–382.
(Szilágyi Márton jegyzete, KazFogs., 454‒455.)

Kiegészítés