HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Filológiai lexikon

HU EN

Szócikk

Maret, Hugues-Bernard
(1763–1839), francia diplomata.
Maret, Hugues-Bernard (1763–1839) Dijonban született, apja orvos volt. 1792 áprilisában a francia külügyminisztériumba került. Amikor 1793 nyarán diplomáciai céllal Nápolyba utazott, osztrák fogságba esett, és 1795 végéig Kufsteinben raboskodott. Ekkor Batsányi Jánossal szomszéd cellában ült, s kettejük ismeretségét a kopogtatás útján folytatott beszélgetések alapozták meg. Maret-t a fogság szabadította meg attól, hogy Párizsban legyen szemtanúja, esetleg áldozata a jakobinus terrornak. Visszatérése után is diplomáciai megbízatásokat kapott. Napóleon államtitkárává nevezte ki, és Maret megkapta a „Bassano hercege” címet is. A francia császár egyik fontos tanácsadójának és közeli hívének számított. Napóleon bukása után, 1815. júl. 24-án proskripciós listára került. Emigrálni szándékozott, azt remélte, hogy az osztrák császártól engedélyt kap arra, hogy Toscanában telepedjen le. Azonban már Svájcban letartóztatták, s kiadták az osztrákoknak. Ettől kezdve kijelölt lakóhelyen (először Grazban, majd Görzben) élt, és állandó rendőri felügyelet alatt állt. 1818-ban felesége visszatért Párizsba, s megpróbálta kieszközölni férje hazatérésének engedélyezését is. 1819-ben Maret is megkapta az engedélyt. A Bourbonok uralma idején rendőri felügyelet alatt maradt, Lajos Fülöp uralkodása alatt azonban, igen rövid időre a belügyminisztérium vezetését is rábízták. 1839-ben halt meg. Életrajzát bővebben l. Wertheimer 1897, 277–303.
(Szilágyi Márton jegyzete, KazFogs., 442.)