II.
BÚTSÚ-VÉTEL.
GR. MNISZECH MÁRIA AMÁLIA ASSZONY’
Sírjánál Duklán 1787. Eszt.
Si non est idem virtutis et gloriae, qui vitae terminus,
vivet apud Patrios Exterosque in aevum.
Ex Epitaphio.
NYÚGODGYÁL tsendesen, Ditsősség’ Leánya’
Szép Asszony-Nemednek leg-szebb ragyogvánnya!
Míg éltél, Te valál Hazád’ egy bálvánnya,
Melly Védőjét vissza sírodon kívánnya! –
Mindent el-követtél, míg óltalmazhattad,
Míg reményednek egy súgárát láthattad;
’S mivel veszedelmét el nem háríthattad,
Szabadságát fellyűl-élni nem akartad! –
Nagy Árnyék! – szemeim’ ki-folyó harmattya,
Melly e’ márvány alatt szent hamvad’ áztattya,
Légyen eggy olly szívnek buzgó áldozattya,
Melly éretted vérzik, ’s búját nem birhattya!
B.