II.
BÚTSÚ-VÉTEL.
GR. MNISZECH MÁRIA AMÁLIA ASSZONY’
Sírjánál Duklán 1787. Eszt.
Si non est idem virtutis et gloriae, qui vitae terminus,
vivet apud Patrios Exterosque in aevum.
Ex Epitaphio.*
Az epitáfium magyarul: „Ha nincs vége az erénynek és a dicsőségnek, nem úgy mint az életnek, örökké élni fog Hazájában és külföldön egyaránt. A sírfeliratból.”

NYÚGODGYÁL tsendesen, Ditsősség’ Leánya’
Szép Asszony-Nemednek leg-szebb ragyogvánnya!
Míg éltél, Te valál Hazád’ egy bálvánnya,
Melly Védőjét vissza sírodon kívánnya! –

Mindent el-követtél, míg óltalmazhattad,
Míg reményednek egy súgárát láthattad;
’S mivel veszedelmét el nem háríthattad,
Szabadságát fellyűl-élni nem akartad! –

Nagy Árnyék! – szemeim’ ki-folyó harmattya,
Melly e’ márvány alatt szent hamvad’ áztattya,
Légyen eggy olly szívnek buzgó áldozattya,
Melly éretted vérzik, ’s búját nem birhattya!

B.
Copyright © 2011-2024 HUN–REN–DE Klasszikus Magyar Irodalmi Textológiai Kutatócsoport
Copyright © 2011-2024 Debreceni Egyetemi Kiadó