A II. kötet 4. számának fennmaradt a cenzúrai kézirata: OSZK. Quart. Hung. 1245. A kötet több kéz írása és egymástól eltérő méretű és minőségű lapokból álló fogásokat tartalmaz. Több helyütt találkozunk cenzori bejegyzéssel, valamint a nyomdásznak szóló, esetenként német nyelvű utasításokkal. A Batsányihoz köthető szövegek (valamint még néhány más közlemény) azonos minőségű és méretű lapokat tartalmazó fogásokban lelhetőek fel. Egyes darabokban javítások találhatóak, a végső változat ezeknél is megegyezik a nyomtatásban megjelent szöveggel. Minthogy a szövegváltozatok főleg csak helyesírási eltéréseket jelentenek, ezért részletezésüktől eltekintünk, s az alábbiakban a kötetet összefoglalóan, fogásonként mutatjuk be (elöl a kötet oldalszáma, a kettőspont után a Magyar Museum-beli közlemény sorszáma következik).

 1a: címlap

 A lap tetején rosszul olvasható cenzori jegyzés 1792 decemberéből, a lap alján Batsányi kézírása: Restitutum 12a Xbris 792 et Typographo admanatum die eadem. Bats. A cím alatt: Farkas Lajos könyvtárából. 1873. December 10-én.

 2a–4b: I–III.

 Az I. közlemény mellett az alkalmazandó betűfokozatra való utasítás található: címnél tercia (16 pontos), alcímnél cicero (12 pontos). A III. darab kétszer szerepel: előbb az élen álló Teleki-verseket követően, de itt át lett húzva, majd kötetbeli helyén, harmadikként.

 5a–6b: IV+V.

 A Virág Benedek-szövegben javítások vannak, a Mondás című epigramma ennek a végére van pótlólag másolva, az első fogásban szereplő kéz írásával.

 7ab: VI.

 Újabb kéz írása.

 8a–10b: VII.

 Másik kéz írása. A közlemény egy korábbinak a folytatása, a kézirat is folyamatos, a lap tetején néhány sor még az előzőhöz tartozik. Ez át van húzva és egy méretre vágott lappal le van ragasztva, erre került a cím és a jegyzet, valamint német nyelvű utasítás a nyomdásznak.

 11a–13b: VIII.

 Az első fogással azonos méretű és minőségű lapokon. A jegyzet a suspicere non cessent etc. – kezdetű résztől újra van írva, az új fogalmazás méretre vágott lapon található, amelyet piros viasszal ragasztottak a lapra, az elfedendő régi szöveg helyére.

 14a–17b: IX.

 Az első három oldalon (14a–15b) a II. kötet 3. számának XI. közleményeként már megjelent Sulzer-fordítás olvasható, piros irónnal áthúzva. A szövegben találhatóak javítások, továbbá a 2. és a 3. fordított sorrendben következik.

 18a–21b: X.

 Az első fogással azonos méretű és minőségű lapokon. Eredetileg XII. sorszámmal, a II. piros irónnal áthúzva. Az alcímek szöveges része vékony, világos színű tintával áthúzgálva, a nyomtatásban azonban szerepelnek.

 22a–23b: XI.

 Letisztázott szöveg, a régi idézetek kalligrafikus írással készültek. A szöveg végén (23b) Weszprémi István aláírásával autográf kísérősorok olvashatóak, amelyben a szerkesztőktől a Magyar Museum első kötetének még elérhető példányait kéri.

 24a–27b: XII. (az elmélkedések szövege)

 Az előző közleményhez hasonló, nagyméretű lapokon. A nyomtatásban alcímként szereplő megnevezések eredetileg önálló címek voltak: Negyedik Elmélkedés Magyar Ország Koronájáról (24a–25b) és Ötödik és utolsó Elmélkedés Magyar Ország Koronájáról (26a–27b). A névaláírások idegen kéztől származnak. A negyedik elmélkedés szövege után piros irónnal utóbb áthúzott szerkesztői jegyzet áll: Még egy új elmélkedést küldött-bé hozzánk az Érdemes Szerző, de a helynek szűk volta miatt ez-úttal bé nem iktathattyuk, s kénteleníttetünk a következendő Negyedre hagyni. Az ötödik elmélkedés után 1792. december 18-i dátum, a cenzortól és Batsányitól.

 28ab: XII. (a lábjegyzet szövege)

 Kisebb méretű lapon, Weszprémi István autográf lejegyzésében, csillaggal utalva a megfelelő helyre.

 29a–34b: XIII.+XV. (a Kreskay-vers)

 Az első fogással azonos méretű és minőségű lapokon. A vers az üresen maradt utolsó lapra került, az összefoglaló XV. sorszám és az Elegyes versek cím utólagos betoldás. A prózai szövegben kisebb szövegjavítások találhatók. A gondolatjelekkel jelzett kihagyás helyén (az I. 461. oldalon) a kéziratban a következő, piros irónnal áthúzott szöveg olvasható: egy II-dik J- - -f császárt.

 35a–41b: XIV.+XV. (a Szentjóbi-versek)

 Kisebb méretű lapokra tisztázott szöveg. A Rousseau-fordítás eredetileg XVII. sorszámot viselt, s a címben csak R- - -ból szerepelt. Utána folytatólagosan A Gyermeki idők emlékezete című 48 soros, majd az Eggy rossz Poétára című 4 soros Szentjóbi-versek kéziratai következnek, de ezek nem jelentek meg a folyóiratban (l. SZLÖK. 143–144.). Megjelent viszont a sorban harmadikként következő A Gyermekek és A Gyermeki idők emlékezete mellett haránt irányban betoldott Egy fösvényhez, a XV. közlemény részeként. A lap alján cenzori bejegyzés.

 42a–44b: XV. (a Péteri Takáts-levél) + XVI.

 Az első fogással azonos méretű és minőségű lapokon. A Verseghy-dalok az utolsó lapon találhatóak. A fogásban a betűfokozatra vonatkozó szerkesztői utasítások vannak (cicero, garamond), a legutolsó lap alján pedig cenzori bejegyzés.

A Magyar Museum egyik példányában, amint arról cikkében Baróti Dezső és Tarnai Andor beszámol, Batsányi autográf bejegyzései találhatóak (Batsányi széljegyzetei a Magyar Museum köteteiben, in ItK 1953., 213–216.). Az ismertetésben a példány lelőhelyéül a Szegedi Egyetem Magyar Irodalomtörténeti Intézetének Könyvtárát jelölték meg, de ott már nem található, s egyáltalán Szegeden sem. Hász-Fehér Katalin és Labádi Gergely annyit ki tudott deríteni, hogy a példány az OSZK-ba került. Sajnálatos módon azonban az OSZK egyik példánya sem tartalmazza a kérdéses bejegyzéseket. A leltárkönyv ugyanakkor további, ma már hozzáférhetetlen példányokat is regisztrál, talán a bejegyzések is ezek valamelyikében voltak. Batsányi Magyar Museum-példányát a fentiek értelmében jelenleg lappangóként kell nyilvántartanunk.

 A bejegyzések és a bejegyzésekben megőrzött szövegváltozatok teljesen azért nem vesztek el számunkra, mert az ismertetésben részletes áttekintést kapunk ezekről, szövegszerű idézetekkel, s a kritikai kiadás főszövegeiben is megtalálhatóak, szövegkritikai összevetés kíséretében. A jelen kiadványban amúgy sem érvényesítettük volna ezeket a szövegváltozatokat, mert – mint azt Baróti Dezső és Tarnai Andor meggyőzően bizonyítják – mind kései keletkezésűek, kivétel nélkül a linzi években készültek (ItK 1953., 214.).

 A széljegyzetek alapvetően két típusba sorolhatóak: kommentárok és javítások. Ez utóbbiak leggyakrabban stilizálásnak tekinthetőek, időnként azonban szemléleti átalakulást jelenítenek meg (pl. a T. N. Aba-Új Vármegye’ öröm-ünnepén esetében politikai jelleggel). A kommentárok egy része Kazinczy ellen irányuló megjegyzés (pl. a Szigvárt-recenzió kapcsán Kazinczy későbbi nyelvújító tevékenységét bírálja), de vannak önreflexiók is (pl. korai hexameteres Osszián-fordításának helytelenségéről). Fontos a II. kötet 3. negyedének borítóján található levéltöredékhez írott bejegyzése is, amely szerint a levél Rát Mátyástól származik. A kötetben egyébként Batsányin kívül Verseghy Ferenc kézírása is megtalálható, közös fogságuk idejéből (ugyanazzal a tintával van írva ugyanis, mint az Uránia példányába jegyzett költemények). Az itteni verset, amely az I. kötet 346. oldalán található, áthúzogatás tette olvashatatlanná, de annyi mégis kiderül belőle, hogy Batsányihoz van címezve és Szentjóbi haláláról szól.