XI.
HOMÉRUS’ ILIÁSSA’
ELSŐ KÖNYVÉNEK ELEJE.
SOHA eszem’ ágában sem vólt, hogy Homérust meg-magyarázzam. (Noha bánom, hogy illy kintsnek hasznát Hazám maga’ tulajdon nyelvén még nem vette.) Mindazáltal midőn a’ minapában Íliássát gondolatim’ élesíttésére elé-rántanám, kedvem duzzant, hogy a’ mostani Görög ’s Deák vers-mértékre író nevezetesb Magyar Poéták’ nyomdokok-ként rajta egy kis próbát tegyek; ’s meg-vallom, két három nap alatt annyira mentem, hogy Horátzius utánn valaki talán avval tsúfolhatna: „Stans pede in uno.”
M. J.
ISTENES Hang! mond-el Peleídes Akilles’ haragját,
Melly sok ezer kín-bajt vezetett az Akéai Népre;
És sok Bajnok’ lelkeiket poklokra taszítá;
Testöket hagyván a’ madaraknak, ’s éhes ebeknek.
A’ Jónak pedig ezzel mind akarattya be-tellet.
Attól fogva, midőn eggyütt veszekedve perűltek
Atrídes Agamemnon, ’s a’ Peleídes Akilles.
1M
usa T
hea. Músa Isten-Aszszony, Mójsesnek bölts ékessen-szóllásábol hímeztetett-ki. ’S minthogy töb’féle, tárgyú ’s nemű a’ böltselkedő ékessen-szóllás, több a’ Músa-is. A’ nagy hegyeket még a’ sz. Írás-is Isteni hegyeknek
uevezi.
*Em.: nevezi
Mi tsuda tehát, ha a’
Musa Theae Í
stenes-Hang? Zeus, Jupiter, úgy tetszik a’ Jova, Jao, Jo szóból vétettet hímvarrás-alá; noha más elme-képpel azoknál, a’ kiktől kőltsönöztetett; ’s mással a’ kőltsönözőknél.
Illy lángot vallyon melly Lélek ereszte közikbe?
2A’ Daemon nevén, mind jó, mind gonosz-tévő vékony testű lelkeket értvén, azokat fő Jupiter’ hatalma-alá vettetetteknek lenni sajdíttyuk a’ Regieknél. Ζευς-δευς. Innét Deus. Za a’ dia helyibe tétetik, és a’ z. a’ d. helyébe zabulus-diabolus. &c.
A’ fia tudnillik Létónak, ’s Zeusnek. Ez harsány
Módra fel-horkanván Agamemnon’ töttire, mérges
Tár mirigyet kűldött az egész táborra, fogyasztván
A’ népet. Mert Atrídes Kríses nevü Pappal
Rútúl bánt. Kríses az Akéai tábor-hajókhoz
Váltsággal járúlt, hogy fogságbéli Leányát
Viszsza-vehesse. Kezét az arany-bot, ’s ívjas Apolló
Tzimmere tzifrázá. Könyörögvén monda: Királyi
Felségek! ’s izmos szárú nagy Akéai Rendek!
Ó! engedjék-meg kegyesenn az Olimpusi Lelkek,
Hogy Tróját el-pusztittván, haza térjetek onnét;
Énnékem pedig, hogy szabadittsátok-ki szerettem
Magzatomat. Váltságot hozék. Legyen arra tekéntet;
’S azzal Apollór’-is ki nyilakkal meszsze lövöldöz.
Egygyezvén az Akéai Nép, mind arra fakadt: hogy
Tisztelet a’ Papnak, ’s váltó dívjának adassék:
Más tettszett Agamemnonnak. Ki-tsufolva fenyítvén
A’
Papot,*Em.: Papot.
Itt, úgymond: az hajóknál téged’ Öreg, ne
Lássalak ismét, vagy maradás, vagy viszsza-jövetkor.
Hasznokat hogy páltzád, és tzimmered el ne veszejtsék.
Ez pedig el nem megy; míg meg nem vénhedik Árgos’
Várában, varrván, ’s vetegetvén ágyomat ottan.
Menny: takorodj: ne boszonts; hogy dolgod roszra ne vállyon
3Sok a’ féle szó vagyon a’ Magyarban, a’ mi némű a’ Deákban a’ connubium. Azért jónak tessék mind tsufolom, mind tsúfolom: mind óhajtom, mind ohajtom, rul, és rúl. ’s a’ t.
Így szóllott. Az Öreg meg-ijedvén szót-fogad. El-megy.
’S a’ zörgő tenger’ partyán járkálva magányos
Lépéssel, kéré szörnyű zokogással Apollót,
Kít gyönyörűn bé-fonyt haju Létó szült vala; mondván
Oh! hallgass-meg, Ezüstívjas! kit Krísa, kit áldott
Tzillával Tenedus tart, vall Úrának Egér-váz!
4Σμινϑεῡ Egér-váz. Egér-rontó, ’s Egér-által rontást tévő. Mások azon szónak eredetéröl máskép’. Talán hihetőb az, hogy holott σμινϑα
egeret tesz, ’s mind ez, mind az Apolló szó
rontót jelent; az egerektől eredett kárt a’ Régiek Apollónak tulajdonítták a’ szerént, a’ mit H
erodot ír 2. k. Tudniillik Sethonnak Egyiptusi Királynak idejében a’ mezei Egerek ’a tábor-ellenség’ ívjainak zsinegit éjjel öszve-rágták. Azért az el-gyengíttetett ellenségnek meg
kellet*Em.: kellett
futamodni. Ez az Egyíptusi hímezett beszéd azt jelenti titkos mese által, a’ mit Ezekiás’ idejében Senakerib’ táborában az Angyal véghez-vitt. 4. Királyk. 19. Lásd. G
uerin 3. Tom. pag. 488.
Ah! ha mikor födelet nyert tőlem Templomod ismét;
Avvagy ha ketske kövér, ’s bika-tzombokat égete lángom
Tiszteletedre; vigyed véghez kérésemet: úgy, hogy
Öszve-nyilaztatván tőled Dán’ tábori rendi
Könyhúllásomnak tüstént adják-meg az árrát.
Igy szóllott esedezve. Meg-is könyörűl vala Fébus.
Mérges haraggal Olimpusnak tetejérül alá-száll
Vállán a’ nyilak, a’ tegez, ív tsattogva zörögtek.
Ő maga kormos homályt környűl kerekítte magára.
’S meszsze magányossan ülvén, az hajókra röpítte
Egy nyilat, a’ levegőt gyors sűvöltéssel hasitván;
5Homérus a’ természeti tulajdonokat, úgymint vagy: szólván szívére fehér karu Juno: a’ zúgást, tsendülést, pattanást, süvöltést ’s töb’ a’ félit a’ vers’ zúgásával, pattanásával, süvöltésével ’s t. a’ f. ki szokta magyarázni. Igy itten a’ ki-röpített nyilnak sebes hangos futtát igy tette-ki:
Δεινὴ δ κλαγγὴ γένετ’ ἀργυρέοιο βιὄιο
Az a’ clange, clangor, clang, hang, az i, i süvöltéssel nyomoztatik-ki leg-főképpen. Követtük a’ mint ki telhetett tölünk, itt-is, másutt-is; a’ mint észre-veheti, a’ ki a’ Görögöt a’ miénkel egybe-veti.
A’ nyil-alatt hullot leg-először-is a’ kutya, ’s öszvér.
Már azután Emberre kerűlt a’ rettenetes sor.
Szinte kilentzed nap virradt, ’s löve még-is Apolló
A’ tizedikre, tehát Gyűlést hogy hivasson Akilles,
Végbe-vivé, szívét feszegetvén gyólts karu, Juno.
Gondot az haldokló Danaus’ Népére viselvén.
Öszve-jövések-után, mikor egyben’ űltek, azok-közt
Fel-kelvén, ’s állván, mondá gyors lábu Akilles.
Gondolom Atrídes! majd ismét viszsza-bolyongunk,
(Úgy ha hogy engedvén az halál még viszsza-botsáttand
Mert az Akéai Nép haddal fogy, ’s íme miríggyel.)
Noszsza tehát vagy Előre-tudót, vagy Pap-szerü Szentet,
Vagy némelly Álom-fejtőt (mert Isten ereszt ránk
Álmat-is) állittsunk ide köz kérdésre. Ki mondja
Meg nékünk: mi az ok vallyon, hogy
haragzik*Em.(az Igazító alapján): haragszik
Apolló.
Százados Áldozatot, fogadást mulatott-e szerünk el?
Bárány vagy kos-vér szagot óhajtott-e mi tőlünk?
Hogy rólunk ezt a’ mirigyet most sem veri még el?
Szólla. Le-ült. Kálkás, Tesztor’ magzattya fel-állott.
A’ ki Madár-fejtő tudománnyira nézve, leg-első
Érdemü vólt. A’ mostanyival, ’s a’ löttel, előre
Látta jövendőknek forgásit is. Ő az hajókra
Birta jövendölvén az Akéai Népet. Apollo
Túdnillik Kálkást ílly mesterségre taníttá.
Az fenn-állva tehát szemközt e’ módra beszéllett:
Zeus’ kedves Magzattya! parantsolsz vélem, Akilles:
Hogy nyilván a’ meszsze-lövő Fébusnak haragját
Meg-fejtsem. Meg-mondom ugyan; d’ esküdve fogadd-meg,
Pártomat hogy fogod úgy szoval, mint kézzel-is osztán.
Mert majd fel-dühödik Gállyáink’ Úri Vezére.
A’ nagy hatalmu Király’ mikor egy kissebre fel-horkan,
El-nyeli bátor, azon nap’ folytán mérges haragját.
Még-is míg-boszszut nem tölt, forrallya magában.
Gondold-meg Te tehát, engem meg-tartasz-e vagy nem.
Erre felelvén, így
szóllot*Em.: szóllott
gyors lábu Akilles:
6Az a’ szókása Homérusnak, hogy a’ kit egyszer gyors lábúnak, avagy sebes futónak, gyolts színű fejér karúnak, ökör szeműnek, vagy sokat, nagyot, meszsze-látó
bölsnek*Em.: böltsnek
nevezett; azt azután-is közönségesen annak hivja. 2. Ha hasznát veheti elébbenyi verseinek, azok helyett újjakat nem igen tsinál. 3. Nála a’ Vers’ tag-állási,
Caesuraji külömféliek p. o.
– Č Č – | – – Č Č – Č Č – – – –
– – – | Č Č – Č Č – – – Č Č – –
– Č Č – | Č Č | – Č Č – | Č Č – Č Č – –
– Č Č – | Č Č – Č Č – | – – Č Č – – etc.
Mond-ki: Ne félly; a’ mint bé-vetted az Isteni ihlést.
Engemet úgy Fébus, Jónak Kedvesse, segéllyen:
Kit kérvén, Danaus’ Népének, Kálka! jövendölsz,
Senki se bánt, míg Én élek, míg földre tekéntek.
Még
Agámemnon*Em.: Agamemnon
sem; noha Főnek tartatik itten.
Így neki bátorodott az Előre és hátra-vigyázó
Ártatlan Látó; ’s mondá: Nem törtt fogadásért,
Avvagy az Áldozatért büntet bennünket Apollo.
Itt Agamemnon az ok, ki Papot meg-betstelenített;
Meg-vetvén dívját, ’s Magzattyát el-nem eresztvén.
Ettől fájt, ’s ezután-is fáj a’ Meszsze-lövőnek
Ostora. Meg sem-is áll mirigyünk, míg viszsza nem adjuk
Attyának feketültt szemü kedves drága Leányát
Dív-nélkűl,
*Em.: Díj-nélkűl
’s míg nem megy százados Áldozat éppen
Krísáig. ’S így tán meg-kéllelhettyük haragját.
Szólla. Le-ült. ’S Agamemnon-is ő Felsége fel-állott
Borzadván. Mellyét dühödött harag öszve-futotta:
Két szeme mint a’ tűz lángos szikrákat eresztett
’S mord ábrázattal Kálkást talpig le-tekéntvén
Mondá: Gaz Látó! ki nekem jót mondani nem tudsz.