MTA-DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
A’ vídám természetű Poéta.
Sírhalmok! Gyász Temető Kertek!
Mellyek örökös Setétség’
’s Szívet borzasztó Tsendesség’
Mostoha keblében hevertek.
Ti bús Melánchóliának
Setétes Vőlgyei!
Hol szomorú Múzsájának
Áldozott Hervey.

Itt az Érzésnek minden neme
Még az Élőbenis meg hal;
*
A többi versszak tördelésétől eltérően ez a sor nincs bekezdéssel kezdve.
Füle tsak tsendességet hall,
A’ semmitől irtózik szeme.
A’ Tziprus a’ Hóld’ fényénél
Árnyékát mutatja,
Eggy sírból ki tántorgott Szél
Bádgyadtan mozgatja.

Szőrnyű Környék!*
<ke>
mellyhez a’ Lélek
Fántáziáin repűlve
Irtózással megy, ’s réműlve
Fél hóltan hátrál vissza vélek.
Szőrnyű Környék! kérkedj bátor
Bús lantú Youngoddal:
Isten hozzád, Gyászos Sátor!
Komor Anglusoddal.

Mások irtóztató Énekkel
Bőgessék bús Obojjokat,
És Siralmas Nótájokat
Jajgassák keserves Versekkel;
Kerítse szűrke Hesperis
Gőzölgő fejeket:
Én nem óhajtom eggyszeris
Követni Ezeket.