HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
A’ Vídám természetű Poéta
1. Sirhalmok! Gyász Temető*
Termető Sh., em.
-Kertek!
Mellyek örökös setéttség; ’s Lelket borzasztó Tsendesség’
Mostoha keblébenn hevertek.
Ti bús Melánkoliának Setétes Vőlgyei!
Hol szomorú Múzsájának Áldozott*
Aldozott Sh., em.
Hervey.

2. Itt az Érzésnek minden neme
Még az Élőbenn is meg-hal; Füle tsak tsendességet hall,
A’ Semmitől irtódzik szeme
A’ Cyprus a’ Hóld’ fénnyénél Árnyékát mutatja,
Egygy sírból ki-tántorgott szél, Bádgyattann mozgatja.

3. Szörnyű környék! mellyhez a’ Lélek
Fántáziáinn repűlve Irtódzással megy, ’s réműlve,
Fél-hólttann hátrál vissza vélek.
Szörnyű környék! kérkedj bátor bús lantú Jungoddal
Isten hozzád, Gyászos Sátor! Komor Ánglusoddal.

4. Mások irtóztató Énekkel
Bőgessék bús Obojjokat, És szomorú siralmokat
Jajgassák keserves Versekkel;
Keríttse szürke Hesperis Gőzölgő fejeket:
Én nem ohajtom egyszer is követni ezeket.

***
I. Nékem ínkább olly Koszorú kösse fel-kentt fejemet.
Mellynek színe nem szomorú, ’s Múlatja a’ szép Nemet.
Ezt a’ vídámabb Múzsáknak, A’ mosolygó Grátziáknak
Fűzzék öszve rózsa színű újjaik,
Élesztgessék*
Elesztgessék Sh., em.
ambróziás tsókjaik.

II. Nem kell Cyprus, mellyel Raszint Tisztelte Melpómene:
Apró Víola, ’s Hiatzint Bár hajamonn fénylene!
Kisded, és kék tőltsérjei Ollyak, mint Szépem szemei,
E’ kell nékem! homlokomat ne érje
Schakspeárnak Akonítos fűzérje.

III. Igy veszem fel víg Lélekkel Gyengénn rezgő Lantomat,
’s Majd Kedvesem egygy Énekkel Lelkesíti húromat.
Míg leng az Estveli Szellő, ’s Szárnyánn egygy Nektárt lehellő
Rózsábann a’ kis Szerelmek meg-szálnak,
És Mennyei Hármóniát tsinálnak

IV. Szívünk’ el-olvadt részeit Élesztjük újj Dallokkal,
’s Pauzák’ unalmas ideit Édesítjük tsókokkal.
Ah! az híves Est-hajnalonn, Igy alszunk-el egygy szép Dalonn
’s Énekünknek végső bádgyatt szózatja
Az andalgó vídéket el-altatja.