HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
[Az én Poézisom’ természete]
*
Kettéhajtott lapon, eleje a jobb felén, második fele a bal oldalon.
Sirhalmok kellemetlen*
<óh halálos>
Kertek!*
A következő sor áthúzva:
<Hol Mellyből én,>
*
<Hol egy örök> Te szívet Az áth. szavak fölé írva.
Te szívet borzasztó homály
*
<Nekünk örök falat rak …>
[…]*
A kézirat ezen része olvashatatlan.
lnak ablaki
*
<Halottak>
’S ti holtak a’ kik itt hevertek!
Ti az*
<Ti az [Jav. ebből: a’]> Ti az Az áth. szavak fölé írva.
Halál’*
A H h-ból jav., utána: <dombjának>
vak birtokának
Setétes völgyei,
A’*
Utólag a sor elé betoldva.
Hol petétses*
<durva> petétses Az áth. szavak fölé írva.
fántomának
Bóbiskolt Hervey.

Gyász hely! mellytől lelkünk irtódzik
Hol minden érzésünk meghal
Fülünk tsak tsendességet hall
A’ semmitől szemünk kaprodzik.
Tsak*
Olvhtl. szóból jav.
a’ Kupressz’ árnyéka látszik*
Az l f-ből jav.
A’ Hóldnak fényinél,
Mellyel lassú-susogva játszik
Egy sír mellyéki szél.

Szörnyű Környék! hová a’ Lélek
Ha ólom szárnyakon repűl,
Réműlve*
<Irtózva> Réműlve Az áth. szó fölé írva.
jár, ájúl, elhűl,
’S félholtan hátrál vissza vélek.
Szörnyű Környék! kérkedj Jungoddal
Ki hantodon ragyog,
Isten veled, ’s mord Ánglusoddal
Én Ánglus nem vagyok.

Mások siralmas énekekkel
Bőgettessék a’ Húboát,
És holmi gyász Trenódiát*
Az e é-ből jav.
*
<Jajgassanak>
Sikoltsanak jajos versekkel;*
A következő négy sor áthúzva:
<Kórusban holmi gőzös főket>
<A’ szürke…>
<Én nem fogom követni őket> Az áth. sor fölé írva: <ím az illy gőzős főknek>
Én*
<holmi>
illy hagymázos embereknek
Nem lészek eggyike:
Legyen jutalma bár ezeknek
A’ kedves estike.

Nékem inkább olly bokréta
Kösse felkent képemet
Mellyet […]g*
A szöveg ezen része a kézirat sérülése miatt nem olvasható.
Poéta
Múlatván a’ szebb Nemet.
Ezt a’ vídámabb lelkeknek,
A’ mosolygó Kellemeknek
Fűzögessék rozsa színű ujjai,
Élesztgessék borba ferdett tsókjai.

*
Ettől a szakasztól halványabb árnyalatú tintával folytatódik a vers.
Nem kell Tziprus, mellyel Rátzint
Tisztelé Melpómene,
Egy kis Rózsa egy kis*
<Gyenge Violátska> Egy kis Rozsa egy kis Az áth. rész fölé írva.
Játzint
Nékem jobban illene.
Mert ez Lillám’ szép szemével*
Jav. ebből: szemének
Az pedig tekíntetével*
Jav. ebből: tekíntetének
A következő két sor áthúzva:
<Lenne nálam [Itt kihagyott rész következik, majd:] ?zárva>
<’S a’ lelkembe zárt örömnek>
Eggyez és*
<vén> és Az áth. rész fölé írva.
mindenkor lészen tüköröm
’S tőle*
<Mellyet> ’S tőle Az áth. szó fölé írva.
mindég dalra késztet*
<?énekelni> dalra késztet Az áth. szavak fölé írva.
új öröm.

Így veszem fel víg kezekkel
Gyenge rezgő lantomat
’S majd Lillám új énekekkel
Lelkesíti húromat;
Mígtsak leng az esti szellő,
’S véle egy nárdust lehellő
Rozsa szálra*
A szó vége olvhtl. betűkből jav.
szállnak a’ kis Istenek*
<a’ Szerelmek szállanak> szállnak a’ kis Istenek Az áth. rész fölé írva
És Mennybéli Concertetskét zengenek. *
<dallanak> zengenek

*
<Így>
Lelkünkből*
A L l-ből jav.
e’ víg*
<dalokkal> víg Az áth. szó fölé írva.
hangokkal
Minden únalom ki vész,
Mert megédesítjük tsókkal
Ott hol tartós pausa lész.
Énekünk’ véghangozatja
*
<Szívünket meg>
A’ mezőt elszunnyadtatja,
’s*
Utólag a sor elé írva.
Addig andalgunk az esti hajnalon,
Míg egymás ölébe hullunk a’ dalon.