MTA-DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
III.

A’ HÉVSÉG.
Az égető Kutyátska*
Kutyátsk a Sh., téves szóköz, em.
A’ zőld mezőt aszalta;
Miatta Flóra’ hímes
Virági haldokoltak,
Fonnyadtak a’ ligetnek
Zőldségi megkonyúlva:
A’ főld’ egész határi
Alélva bággyadának.*
bággyadának.. Kp. sh., em.

Én bennem is van egy Tűz.
Mondják, hogy az Kupídó,
Én nem tudom, ki légyen,
Nem esmérem nevéről;
Elég hogy ég melyemben,
’S emészti nagy hevével:
Szemlátomást betegszem,
És már alig lehellek.

Tegnap leszálla tsendes
Tseppekkel egy esőtske,
Megáztatá az erdőt,
És a’ mezőt; vizével:
’S ím a’ beteg virágok
Mingyárt feléledének,
A’ kókkadó falombok
Zőld színbe jöttek ismét.

Óh vajha én reám is,
Az én aléltt fejemre,
Egy illyen éltető víz’
Hűs tseppje harmatoznék!