Az égető Kutyátska
A’ zőld mezőt aszalta,
’s Alatta Flóra’ hímes
Virági haldokoltak;
Fonnyadtak a’ Ligetnek
Zőldségi meg konyúlva:
A’ főld’ egész határi
Alélva bádgyadának.
Én bennemis van eggy tűz,
Mondják, hogy az Cupídó;
Én nem tudom, ki légyen,
Nem esmerem nevéről;
Elég, hogy ég melyemben,
’s Olvasztja nagy tüzével:
Szemlátomást betegszem,
És már alig lehellek.
Tegnap le szálla tsendes
Tseppekkel eggy esőtske,
Meg áztatá az Erdőt,
És a’ Mezőt vizével:
’s Im a’ beteg Virágok
Mindjárt fel éledének,
’s A hervadó Levélkék
Új életet kapának. –
Óh, vajha én reám is,
Az én alélt fejemre
Eggy illyen éltető víz’
Hűs tseppje harmatozna!!!